A várható élettartam egyre magasabb, a mai negyvenesek közül egy többen élik meg minden különösebb gond nélkül a 80 évet. Egyre hosszabb életet élünk, persze egyáltalán nem mindegy milyen minőségben és állapotban, ezért is izgatja a kutatókat is, mi a hosszú élet titka, milyenek a mindennapok a Kék Zónában, ahol sokan élnek bőven nyolcvan, kilencven év felett.
Azt gondolhatnánk, pusztán jó gének szükségesek ahhoz, hogy 100 évig élhessünk. Giovanni Mario Pes, a hosszú élettartam kutatója és csapata azt vizsgálja, milyen tényezőknek kell összeállnia ehhez – írja a CNBC. A kutatók arra jutottak, hogy a genetikai adottságok csak körülbelül 20-25 százalékát teszik ki az élettartambeli különbségeknek. Sokkal többet számítanak az életmódbeli szokások, és a jó hír az, hogy ez jelentős részben rajtunk múlik. De mit lehet tanulni a szardíniai veteránoktól? Négy dolgot mindenképpen!
A hosszú életet élők egész nap aktívak
Persze a szardíniai Kék Zóna lakossága nem sportolással tölti az idejét, mégis egész nap mozognak. Mivel a települések meredek hegyoldalban épülnek, a lakosok állandóan lépcsőznek, miközben hétköznapi feladatokat végeznek. A dombos táj rengeteg lehetőséget kínál a pulzusszám felpörgetésére és a lábizmok erősítésére anélkül, hogy futópadra vagy más fitneszeszközre lenne szükség. A pásztorélet, a földművelés, a kertészkedés, a séta, valamint a vadon termő zöldségek és gombák gyűjtése során jelentős mennyiségű kalóriát égetnek el, megerősítik a testet és az elmét is.
Kutatások már korábban is megerősítették, a fizikai aktivitás nagyban befolyásolja az egészséget és a hosszú élettartamot, ezért érdemes követni a szardíniaiak példáját ebben a tekintetben, javasolják a szakértők. Aki nem olyan szerencsés, hogy olyan környezetben éljen, ahol egész nap aktív lehet, annak is meg kell találnia a lehetőséget a mozgásra. Lehet ez egy tempós séta, lépcsőzés lift helyett edzettebbeknek a futás. Csak el kell kezdeni.
A szardíniaiak friss, házias ételeket esznek
Ebben a Kék Zónában senki sem eszik autós gyorséttermekben, és az sem valószínű, hogy sok száz eurót költenek a helyiek mindenféle gasztrocsodákért.
Hagyományosan a helyben termesztett alapanyagokból főznek egyszerű szezonális ételeket, amit a szüleik meg a nagyszüleik is ettek. A kutatók azt látták, hogy a hagyományos táplálkozás nemcsak a testükre van pozitív hatással, hanem a közérzetükre is.
Ahogy a Netflix dokumentumfilmjében is láthattuk, a szardíniai idősek a maguk készítette tésztákat, kovászos kenyeret fogyasztják, tehát még azt sem lehet mondani, hogy csökkentett szénhidráttartalmú étrenden élnének. Húst csak havonta négyszer-ötször esznek, a fehérjét babból pótolják, emellett tartalmas zöldségleveseket is készítenek. A dokumentumfilmben egy idős asszony arra a kérdésre, mit isznak, kuncogva azt felelte, hogy bort, tehát ez sem hiányzik a szardíniaiak asztaláról, a jó társaságban elfogyasztott sajt és helyi bor.
Aktív közösségi élet a hosszú élet egyik fontos titka
A legidősebb szardíniaiak magas szintű pszichés jólétről számoltak be a kutatóknak, nem voltak depressziós tüneteik, ami egyrészt a kiváló ellenálló képességüknek, másrészt társadalmi kapcsolataiknak köszönhető.
Az öregek nem szigetelődnek el, fontos szerepet töltenek a szűkebb családban és a tágabb közösségben is. Tisztelettel bánnak velük, bölcsességüket nagyra értékelik a fiatalabb generációk.
A teljes cikk itt olvasható.
