Gaál Miklós szerint amellett, hogy az energiaáremelkedés a bérnövekedés, valamint az infláció miatti alapanyagdrágulás minden szállodától megköveteli az üzleti újra tervezést, a legnehezebb helyzetben most a vidéki hotelek vannak. A fővárosban azért könnyebb a helyzet, mert a külföldi turisták ismét visszatértek Budapestre és a forint gyengülésének is köszönhetően ők kevésbé árérzékenyek. Továbbé előny, hogy a fővárosi szállodák többsége wellness részleggel sem rendelkezik, ami az energiafelhasználás szempontjából most az egyik legnagyobb kockázati tényezőnek számít. A vidéki szállodák többsége viszont a belföldi turizmusra építette üzleti modelljét, amiben a mostani energiaárrobbanás időszakában kiemelkedően magas költségelem a wellness szolgáltatások fenntartása.
„Ebben a helyzetben az első lépés természetesen az, hogy mindenki megvizsgálja, hogy milyen lehetőségei vannak az energiafelhasználás csökkentésére úgy, hogy az még ne veszélyeztesse a vendégélményt. Mert csakis az elégedett, visszatérő vendégek adhatnak esélyt a túlélésre a mostani, joggal drámainak nevezett helyzetben” – fejti ki Gaál Miklós. Kiemelve azt, hogy bármennyire elsődleges szempont az energiahatékony üzemelés, komoly korlátai vannak, hogy mennyire lehet ésszerűsíteni az áramfelhasználást, alacsonyabbra venni a medence hőmérsékletét, vagy kevesebb ideig nyitva tartani a wellness részleget. Már csak azért is, mert éppen ez az egyik olyan szolgáltatás, amiért a vendégek a fővároson kívül keresnek pihenési lehetőséget. Az energiafelhasználás csökkentésének másik útja a zöldenergia felhasználása, de a napelem és a hőszivattyú telepítés nem olcsó, ráadásul időbe kerül ott, ahol ilyen berendezésekkel még nem rendelkeznek.
Ezen megfontolások alapján többen is a szezonális bezárás mellett döntenek, mert a vendégkörük összetételét is figyelembevéve semmiképp sem tudják kigazdálkodni a megnövekedett költségeket. Más kérdés, hogy milyen piacvesztéssel kell majd szembesülniük akkor, amikor tavasszal majd ismét megnyitnak egy olyan piacon, ahol a versenytársak végig nyitva voltak.
Gaál Miklós FOTÓ: Figyelő
„Én már a pályafutásom elején, amikor az egykori Forum (a mai InterContinental) szállodában megkezdődött a karrierem, majd később a szállodaigazgatói és az új hotelnyitásokhoz kapcsolódó megbízatások során is a szállodaipar aranykorának számító 80-as, 90-es években megtapasztalt kompromisszum mentes minőség mellett köteleztem el magam. Máig meggyőződésem, hogy az adott hely és épület adottságai mellett csakis a személyre szabott, magas szintű szolgáltatás lehet az a plusz, ami kiemel bennünket az átlagos kínálatból” – folytatja Gaál Miklós. A Duna-parti szállodájában ennek szellemében kezdett az elsősorban a helyi fiatalokra épülő csapat szellemiségének kialakításába.
Amit azért is nagy felelősségnek érez, mert rajta múlik, hogy a jövő szállodai generációja mit tanul meg a szakmából. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a többségében pályakezdő fiatalok elsősorban ne munkának tekintsék, hanem hivatásként éljék meg ezt a munkát. Azt is gyakran megemlíti fiatal kollégáinak, hogy ha minőségi szolgáltatást nyújtanak, a vendégek hálás mosolya is olyan prémium, ami örömtelibbé teszi a napot. Kiemelve, hogy nincs budapesti, vagy vidéki minőség: egy szálloda, vagy étterem színvonalát sosem a földrajzi elhelyezkedése, hanem az ott nyújtott szolgáltatás minősége határozza meg.
„Mindig azt mondom a fiataljainknak, hogy mi nem érhetjük be az átlagossal, a mi feladatunk az, hogy a minőséget konvertáljuk üzleti előnnyé. Ehhez viszont maximális elkötelezettség, állandó megújulás kell, mert a vendéget sosem érdekli mi volt tegnap: mindig az adott pillanatban akarja magát a lehető legjobban érezni. Ha pedig így teszünk, minden esélyünk meglehet arra, hogy a jóhírünket tovább viszi, ami különösen a mostani, nehéz időkben még a korábbiaknál is jobban felértékelődik.”
Gaál Miklós ennek szellemében alakította ki a Donauticában is – a méretbeli különbségeket és a mai kor elvárásait is figyelembevéve -, ugyanazt, az ötcsillagos hotelekre a szállodaipar aranykorában jellemző szervezeti modellt, amit tapasztalatai szerint rendkívüli módon értékelnek a vendégek. Ezért is állítja azt, hogy miközben a magas minőség természetesen a magasabb árszínvonallal is együtt jár, ez az egyetlen útja annak, hogy a leginkább fizetőképes vendégkör a mostani helyzetben is kitartson a szálloda mellett. Nem véletlen – mondja -, hogy a magyar nyelv megalkotta a szép „vendéglátás” kifejezést, ami egészen mást jelent, mint a „szállodaipari”, vagy a „vendéglátóipari” tevékenység. Az általa is képviselt vendéglátás lényege ugyanis az, hogy a vendég minden szolgáltatást személyre szabottan, magas színvonalon élvezhet, vagyis a szó szoros értelmében vendégként érezheti magát.
