A blokkolás következtében a kizártak nemcsak bejegyzéseket nem tehetnek, nem láthatják az elnök és mások ott szereplő bejegyzéseit sem.
Az egyik New York-i szövetségi bírósághoz benyújtott perkérelem szerint Donald Trump lépése alkotmányellenes, mert a kritika elfojtásával akadályozza a szólásszabadság érvényesülését. A pert indítók érvelése szerint, mivel az elnök gyakran a Twitteren tesz politikai nyilatkozatokat, ezért Twitter-oldala nyilvános fórumnak minősül, amelyről nézetei miatt senki sem zárható ki. A múlt hónapban Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője be is jelentette, hogy az elnök Twitter-bejegyzései hivatalos állásfoglalásoknak minősülnek. – jelenti az MTI tudósítója, Járai Judit.
Álljunk meg egy szóra itt most!
A gyakran arcnélküli vagy kamuprofilról kommentelés világában sok kérdést felvet, miként viselje a közszereplő publicista, ahogy ömlik rá a szenny. Vitára van ugyan mód a közösségi platformokon, de egyetlen közszereplőnek, se a foglalkoztatott adminoknak nincsen lehetősége, se ideje, se kapacitása, hogy ezres nagyságrendben válaszolgassanak a felvetésekre.Nem életszerű, lássuk be.
A kérdés az, hogy mivel érdemi párbeszéd nem folytatható a követőkkel, elvárható-e az, hogy mindent eltűrjön a posztoló, vagy jogosan tiltja le azokat, akik szerinte nem oda valók. Valóban az a szabad véleménynyilvánítás, ha én mindenáron ráerőszakolom kéretlen véleményemet a másikra?
Morfodírozzunk csak tovább ezen a csapáson: tényleg a jog az egyetlen eszköz, amivel rendezni lehet a helyzetet? Az a legdemokratikusabb megoldás, ha a bíróság dönti el, szabad-e kommentelni, szabad-e letiltani?
A közösségi oldalak szelepként is működnek, sok harag és feszültség oldódik ki a szájkarate során. Hogy ezek mennyire járulnak hozzá a nemzetek mentális jóllétéhez, nem tudom. De ha valakit az óv meg gutaütéstől, ha ír a csapatnak a vesztes meccs után, hogy menjetek kapálni, akkor már egy lélek megmenekült, ugye.
A kérdés inkább az, hogy mit tanít ez a polgártársaknak. Ezt a kultúrát akarjuk támogatni, vagy elvárhatók és előírhatók-e a játékszabályok, hol van itt a legkisebb közös többszörös.
A virtuális kommunikációnak egyelőre minimális a tétje, a szólásszabadságban még nagy a tűréshatár. Ha elindulnak a perek, mint most Trump esetében, hol húzza meg a piros vonalat a bíró, hogy ez fölött már nem? Vagy majd az ovis szülőtársak is perre mennek, ha a Mókus csoport oldalán anyázásba torkollik a pedagógusnapi ajándék kiválasztása?
Beláthatatatlan mocsaras terület felé vesszük az irány, ha a szólásszabadság élmunkásaiként elkezdjük listázni ki tiltott le, ki mondott csúnyát, ki küldött el a bánatosba. Értem én, hogy mindenkit feszít értékes véleménye, de ez esetben a minimum az, hogy vállalja az arcát, és úgy válogatja meg a szavait, ahogy elvárná maga is. De az sem ördögtől való, ha elfogadjuk, nem kíváncsi a véleményünkre se az ameriakai elnök, se a sarki éjjelnappali, de még Puzsér se mindig.
Mondanám, hogy mértékletesség, meg önkorlátozás, meg érvek. De ezek már rég kikoptak a szótárakból.
MTI/EPA/Robert Ghement
