Németország 1967, Walter Hallstein óta nem adott az egységes Európának vezetőt – nyilatkozta a Politico című lapnak Elmar Brok, Merkel pártja, a CDU egyik veterán tagja.
A bizottsági elnöki posztért indított küzdelem egyik fontos első állomása volt Heiko Maas német külügyminiszter írása a Handelsblatt című német lapban.
Ebben a külügyminiszter új irányt próbált meg kijelölni az EU számára. Egységes és határozott fellépést sürgetett azokon a világpolitikai területeken, amelyről az USA kivonult. Ilyen például a kiállás az iráni atomalku mellett, egy önálló európai valutaalap felállítása az IMF mintájára, vagy a palesztínok és az arab államok támogatása. Maas utalt arra is, hogy Európának meg kell nyernie szövetségesnek azokat az országokat, amelyek bizonytalanná váltak az amerikai szövetségi rendszerben. Ilyen például Japán, Kanada és Dél-Korea.
A lap forrásai szerint Merkel gazdasági miniszterét, Peter Altmaiert látná szívesen a poszton. A 60 éves CDU veterán az elmúlt évig Merkel kabinetfőnöke volt, egyébként meglehetősen jó viszonyban van a legnagyobb brüsszeli kavarógépek egyikével, a nemrég magát egy puccsal felérő módon az EU főtitkárává választató Martin Selmayrrel. Gazdasági miniszterén kívül Merkel elképzelhetőnek tartja az 59 éves Ursula von der Leyen EU bizottsági elnöki jelölését is. Von der Leyen jelenelg német védelmi miniszter.
Merkel irányváltását részben az indokolta, hogy felmérte: EKB elnöki jelöltje, Jens Weidmann, a német jegybank jelenlegi vezetője nagyon erős ellenállásba ütközne. Weidmann többször erősen kritizálta Mario Draghi jelenlegi EKB-elnök eurómentő politikáját. A Draghit támogató déli tagállamok csak jelentős engedmények árán fogadnák el Weidmannt. Sőt, a nyíltan euroszkeptikus új olasz kormány valószínűleg teljesen elfogadhatatlannak tartja a monetáris héjaként, vagyis a szigorú kamat- és költségvetési politika híveként számon tartott német közgazdászt. Weidmann egyébként 2011-ig Merkel egyik legfontosabb gazdasági tanácsadója volt.
Merkel rájött arra is, hogy nem kell neki német EKB-elnök ahhoz, hogy az európai jegybank politikájában érvényesítse a német befolyást. Draghi például rendszeresen konzultál vele.
A német kancellár többször is siránkozott azon, hogy az USA magára hagyta Európát. Most megpróbálja a maga módján megteremteni az európai egységet, Berlinből fogni szorosabbra az uniós gyeplőt. Ebben kulcsszerepe lesz a 2019-es európai parlamenti választásoknak, valamint annak, hogy Merkel képes lesz-e meggyőzni az Európai Néppártot, hogy támogassa jelöltjét.
A háttérben Manfred Weber, az EP német frakcióvezetője jó eséllyel szintén bejelentkezik majd a posztra. Nehéz helyzetbe hozza ezzel majd a kancellárt, hiszen Weber EP-beli befolyása fontos neki, ugyanakkor nem szeretne egy ilyen fontos pozíciót (bizottsági elnök) egy másik pártba, a bajor CSU-ba tartozó politikusra bízni. A CSU hiába számít a CDU testvérpártjának, az utóbbi időszakban látva népszerűségük zuhanását erősen különutas politikát kezdett el folytatni.
