Ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, az EP-választások mindig a nemzeti választások egyik újabb fordulójának számítottak, melynek keretében az aktuális kormányok belpolitikai teljesítményét ítélték meg a választók. Természetesen ennek továbbra is nagy szerepe van, ugyanakkor jövő tavasszal az európai választópolgárok sokkal inkább Európa jövőjéről döntenek majd, arról, hogy szeretnék-e megőrizni az európai kultúrát vagy feláldozzák-e azt a bevándorlás és a multikulturalizmus oltárán.
Ez a téma kétségkívül minden európai országban meghatározó, többek között az osztrák, olasz, cseh és német választásokon is a bevándorlás kérdésköre határozta meg azt, hogy ki melyik pártra adta le a szavazatát. Ezekben az országokban beigazolódott a magyar kormány igaza, rendre meggyengültek a korábban hazánkat élesen kritizáló bevándorláspárti politikai formációk.
Svédországban jöhet az újabb fordulat
A sorban most Svédország következhet, ahol hosszú idő után végre van remény arra, hogy vége legyen az esztelen bevándorlásbarát politikának. Ha az elkövetkezendő egy hónapban nem történik gyökeres változás a pártpreferenciákban, akkor a bevándorláspárti svéd szociáldemokraták az elmúlt száz év legrosszabb eredményét érhetik el a szeptember 9-i választáson. A közvélemény-kutatások alapján a bevándorlásellenes Svéd Demokraták a legesélyesebbek arra, hogy megnyerjék a voksolást, mely párt körülbelül a szavazatok 25 százalékára számíthat. A kormányzó baloldal a bevándorlók szavazataiért kampányol, még a támogatásáról is biztosították az Európai Bizottságot a Stop Soros törvénycsomag kapcsán. Ha a mostani politikai hangulat fennmarad Svédországban, akkor az egyik utolsó bevándorláspárti bástya is leomolhat Európában.
Ezek a választási eredmények egyértelműen alátámasztják Magyarország igazát, mely 2015 óta következetes bevándorláspolitikát alkalmaz, aminek köszönhetően mind politikai, mind gazdasági és mind társadalmi stabilitása fennmaradt az országnak. Nincs így ez minden országban, az elhibázott migrációs politikát folytató országok nagyrésze a szétesés szélére kerültek a társadalmak, Svédországban például a párhuzamos társadalmak kialakulásának következtében visszafordíthatatlan folyamatok indultak el.
Erős a magyar pozíció
Orbán Viktor kiállásának és sikeres Európa-politikájának köszönhetően soha nem volt még ilyen erős Magyarország pozíciója az Európai Unión belül, mint jelenleg. Jól példázza Orbán Viktor európai tényezővé válását, hogy a vakációját megelőző hetekben a világ szinte összes meghatározó vezetőjével találkozott, Tusnádfürdőn pedig már a közép-európai régió politikai együttműködésének szükségességéről beszélt a miniszterelnök. Ha a környező országok felismerik az ebben az ajánlatban rejlő lehetőségeket és együttműködnek hazánkkal, akkor van esély arra, hogy ez a régió ellensúlya legyen a nyugati liberális politikai elitnek, mely továbbra is az Európai Egyesült Államok létrehozásán dolgozik.
Mindezek fényében rendkívül komikus hallani azokat az ellenzéki hangokat, melyek szerint Magyarország nemzetközileg teljes mértékben elszigetelődött, Orbán Viktorral már egyetlen komolyan vehető politikai vezető nem hajlandó találkozni. Ezeknek az állításoknak semmilyen valóságalapja nincsen, csupán az ellenzéki politikusok és véleményformálók vágyálmainak megnyilvánulása.
A Fidesz-KDNP pártszövetség Európa legerősebb formációja, példa nélküli az az erős társadalmi felhatalmazás, melyet immáron harmadszor szereztek meg a parlamenti választáson. Az Európai Néppárton belül is erős a Fidesz-KDNP pozíciója, csupán Soros György megbízható szövetségesei követelik párton belül a magyarok kizárását. Ilyen például Anna Maria Corazza svéd néppárti képviselő is, aki a múlt héten Orbán Viktor megregulázását követelte. A svéd képviselőasszony is rajta van a Soros Györgyhöz kötődő European Policy Institute azon listáján, mely a „megbízható szövetségeseket” veszi sorba. A Soros-szervezet jellemzése szerint Anna Maria Corazza nem hezitál szembeszállni pártja konzervatív nézeteivel sem, ha a nyílt társadalom érdekében kell politizálnia. A Néppárton belül ugyanakkor ezek az álláspontok kisebbségben vannak, az európai jobboldal többsége osztja a magyar kormány álláspontját. Orbán Viktor kifejezetten baráti kapcsolatot ápol az Európai Néppárt elnökével, Manfred Weberrel, aki az április 8-i választási győzelmet követően elsők között gratulált a magyar miniszterelnöknek az elsöprő sikerhez.
Erősödhet a kereszténydemokrácia Európában
Az európai parlamenti választáson ráadásul várhatóan az Európai Néppárt balliberális szárnya jelentősen meg fog gyengülni és a Fidesz-KDNP kereszténydemokrata elköteleződését osztó képviselők kerülnek majd túlnyomó többségbe az európai pártcsaládon belül. Ez komoly változásokat indíthat meg a jobboldali pártcsaládban, a magyar képviselők és szövetségeseik vezetésével ugyanis van esély arra, hogy megreformálják az Európai Néppártot, visszatérve ezzel az eredeti értékekhez. Mindez rendkívül fontos, hiszen a migrációs jelenség felszíne mögött az európai civilizáció, a zsidó-keresztény kultúra, így maga a maga a demokrácia került veszélybe az elmúlt években.
Jelen pillanatban ezekre az európai kihívásokra kizárólag a kormánypártok tudnak válaszokat adni, az ellenzéki pártok még csak meg sem próbálkoznak koherens magyarázatot adni a kontinenst érő problémákra. A Jobbik ugyan arról beszél, hogy az Európai Néppárt tagja szeretne lenni, ugyanakkor a már jól ismert, mindenféle tartalom nélküli kommunikációs paneleken kívül semmivel sem tudják megindokolni, hogy mi keresnivalójuk lenne ott. Éppen ezért érthetetlen a Jobbik reménytelen próbálkozása, hiszen a nemzeti oldaltól teljes mértékben eltávolodott, identitását vesztett pártnak szinte nulla az esélye arra, hogy a jobboldali európai pártcsalád tagjává váljon.
A Sneider Tamás vezette pártot nem hogy az Európai Unióban, de még Magyarországon sem veszik komolyan, a párt támogatottsága hónapról-hónapra csökken. Jól példázza a Jobbik európai megítélésének alacsony szintjét, hogy a Néppárt sajtófőnöke csupán annyival reagált a Jobbik csatlakozási szándékára: „nem tudom, mit szívnak, de láthatóan hatásos, szóval inkább azzal kereskedjenek, mert ha illegális is, sikeresebbek lesznek vele, mint a politikában”. Vélhetően ezt belátták a Jobbikon belül is, így ismét elkezdtek a balliberális pártok irányába közeledni, melynek hatására tovább folytatódhat a párt szétesése és identitásvesztése.
Az ellenzék labdába sem rúghat
A legfrissebb adatok szerint a pártot eddig polgármestereinek a felét vesztette el a Jobbik, és több mint hatvan önkormányzati politikus csatlakozott a Toroczkai László vezetésével létrejött Mi Hazánk Mozgalomhoz. Így a Jobbiknak az EP-választást nagyjából fél évvel követő önkormányzati választásra még a jelöltállítás is komoly gondot okozhat. Vona Gábor ugyan megpróbál visszatérni a közéletbe, a videó-bloggerkedéssel igyekszik javítani alacsony népszerűségén, előbb-utóbb pedig – Volner János szavaival élve – egyfajta pártok felett álló ellenzéki vezérszerepre kíván törni. Ezzel ugyanakkor a bukott pártelnök csak saját magát fogja ismét lejáratni, hiszen sem a balliberális politikusok, sem a szavazók nem fognak kérni belőle, április 8-hoz hasonlóan ismét a két szék között a pad alá fog esni a cukisodó politikus.
De nem csak a Jobbik, hanem a többi ellenzék párt is reménytelen helyzetben van, kevesebb mint 10 hónappal az európai parlamenti választás előtt még saját bevallásuk szerint sem rendelkeznek semmilyen stratégiával a megmérettetésre. Egyedül a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció rendelkezik egyértelmű identitással, a volt miniszterelnök pártja megszüntetné a nemzetállamokat és minden döntési jogosítványt Brüsszel kezébe adna. Így többek között azt is a brüsszeli vezetők döntenék el, hogy Magyarországnak mennyi migránst kellene befogadnia.
A cikk eredetileg a Magyar Idők 2018. augusztus 15-i számában jelent meg.
