Sok a gondja Európával az öregnek. Mivel a sógorok beleköptek a spekuláns levesébe, mert éppen egy hónapja az Osztrák Néppártot juttatták győzelemre a választásokon, ezért George-nak pár napja Bécsbe kellett repülnie. Persze a látszatot megőrzendő, a köztársasági elnök, Alexander van der Bellen hívta meg az aggastyánt, az Emberi Tudományok Intézete alapításának 35. évfordulójára.
Az ünnepség pompás alkalommal szolgált, hogy összepuszizkodhasson a hozzá hasonlóan magyar Joschka Fischer, egykori német külügyminiszterrel és alkancellárral. Jóska az, aki a szír menekülteket a II. világháborút követően Magyarországról kitelepítettekhez hasonlította. Ő már csak tudja, hiszen Budakesziről 1946-ban kitelepített sváb mészáros fiaként született 1948-ban az NSZK-ban. Hatvannyolcas marxista forradalmárként kezdte a közügyek alakításának mesterségét. Az ezt megalapozó tudását hol másutt, mint a Frankfurti Egyetemen – no nem hallgatóként, csak látogatóként – itta magába.
A Frankfurti Egyetem a „frankfurti iskola” bölcsője, amely virtigli neomarxista szalonkomcsikat szabadított a világra. Theodor Adorno, Walter Benjamin vagy Jürgen Habermas hithű honi tanítványai a Budapesti iskolások, közismerten a Lukács-iskolások, például Heller Ágnes vagy Vajda Mihály. A frankfurti iskola szellemiségéről ezt írta Fricz Tamás minap a Magyar Időkben: „az értékek relativizmusát hirdették, minden hagyományt megkérdőjeleztek, s meg akarták szabadítani a nyugati embert minden izmustól, így a patriotizmustól, s természetesen a vallásosságtól is. A frankfurti iskola által képviselt értéktagadás, totális individualizmus először az Egyesült Államokat hódította meg, szellemi hátterét jelentette a ’68-as diáklázadásoknak Nyugat-Európában”. S itt térjünk vissza Jóskához, hiszen ott üvöltött ő a barikádon, a Forradalmi Harc Csoport (Revolutionärer Kampf) mozgalmáraként – afféle korabeli Gulyás Márton módjára, mígnem a Vörös Hadsereg Frakció (RAF), leánykori nevén a Baader–Meinhof-csoport, harcos nácizmusától űzve, 1977-ben kirobbantotta a német őszt, amerikai bázist ostromolva, főügyészt, bankvezért, gyáriparosok szövetségének elnökét legyilkolva. Ekkor Jóska, a vér vörösétől megrettenve, megfordította köpönyegét és zöld lett. Addig könyvvigécként kereste a betevőre valót – mint mesélte: „nagyon olcsón megvettem a könyveket, majd jó drágán eladtam őket” –, attól fogva zöldpárti parlamenti képviselőként. Lett belőle külügyminiszter, egészen Merkel mutti 2005-ös győzelméig. Mostan pedig Soros-zsoldos.
George bá, miután mozgósította osztrák csapatait, nehogy már Sebastian Kurz vezetésével a labancok elkurucosodjanak, Brüsszelbe készül, hogy hadrendbe szólítsa frakcióját, s ellentámadást intézzen a tervéről rendezett Nemzeti Konzultáció ellen.
