Nem csak nálunk szerepel a napirenden Soros György és a hozzá köthető szervezetek tevékenysége, így van ez a világ több országban is. A tőzsdespekuláns úgy nyilatkozott, hogy “igen szerencsésnek mondhatom magam az ellenségeim tekintetében, úgy érzem, több mint készen állok arra, hogy visszavágjak és kiálljak azért, ami igaz”.
Jelenthet ez sok mindent, de legfőképp azt, hogy mind nálunk, mind a románoknál, ukránoknál, macedónoknál problémák sokaságát okozó milliárdos elismeri, hogy harcolni fog. Harcolni fog azért, hogy olyan emberek szóljanak bele a politikába, akiket nem választanak meg. Ugyanis ez itt a legnagyobb probléma. Mára egyre világosabb, hogy az OSF és az általa pénzelt tömérdek NGO úgy próbál aktív politizálást folytatni, hogy erre senki se kérte fel őket. Hiányzik a legitimáció. Értem én, hogy itt megjelenik példának okáért a rousseau-i közvetlen demokrácia elmélete. Azonban ez, illetve az ehhez hasonló politikai rendszerelméletek alapvető hibákkal küzdenek. Ha már felhoztam Rousseau-t, maradjunk nála. Nagyon lesarkosítva, az általa feltételezett közvetlen demokráciában a nép közvetlenül vesz részt a törvényhozásban, nem képviselők által. Beláthatjuk, hogy mekkora káoszt okozna a modern világban az, ha mindenki közvetlenül venne részt a törvényhozásban. Ezt látták már előttünk is, így terjedtek el a képviseleti demokráciák, melyeket a történelem során óvatosan egészítettek ki olyan közvetlen intézményekkel, mint a népszavazás.
Mégis ezzel az igénnyel lép fel a Soros-hálózat. Ezek a szervezetek nem lettek megválasztva, ellenőrzésük igencsak nehézkes. Erről szól például a nemrég elfogadott és sokat támadott civiltörvény is. Már fix példákat is láthattunk, hogyan tud stabil kormányt megdönteni egy elég pénzzel rendelkező szervezeti hálózat. Ez történt Macedóniában, ahol 2012 óta az OSF osztja szét az amerikai fejlesztési pénzeket. Így kerültek azok olyan szervezetekhez, melyek demonstrációk, sztrájkok megszervezésével, illetve a média tudatos manipulálásával, hosszas folyamat alatt megdöntötték a jobboldali kormányt. Ennek kapcsán indított pert a Judicial Watch amerikai jogvédő szervezet, miután az amerikai külügy megtagadta a közérdekű adatigénylését. Ez precedens értékű is lehet, hiszen így fény derülne arra is, hogy összejátszott-e a macedón nagykövet és Soros György.
Láthatunk azonban szélsőségesebb példát is. Soros a Financial Times-nak úgy nyilatkozott a 2014-es kijevi harcokkal kapcsolatban, hogy “nem vettünk részt a harcokban, hiszen az elveinknek ellentmondana, de támogattuk a harcosokat”.
Miénk hát a döntés, hogy ilyen utat akarunk járni, vagy sem?
