Az elmúlt hónapokban több felől hallottuk, hogy a nemzeti konzultáció kampánya tulajdonképpen antiszemita gyűlöletkeltés. Még szeptemberben Lili Bayer, magyar származású,amerikai újságíró "fedte fel" ezt a különös párhuzamot. Tegnap Vásárhelyi Mária szociológus a Republikon Intézet konferenciáján jelentette ki, szerinte az, ami ma Magyarországon folyik, hasonlít a harmincas évek antiszemita, náci kampányaira. Ma reggel pedig Soros György szinte ugyanígy fogalmazott a Népszavában megjelent írásában: "Mint arra sokan rámutattak, a száját nevetésre húzó zsidó, a bábmester, a harmincas évek náci antiszemita propagandájának meghatározó elemei voltak".
A tegnapi konferencián Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója azt állította, a kormány démonizálja Sorost. Erre G. Fodor Gábor azt válaszolta, az a démonizáció ami a külföldi sajtóban Orbán ellen zajlik. Most Soros György is beszállt ebbe, nem elégedett meg annak bizonygatásával, hogy ő nem a magyar nép ellensége, mellé kellett csapnia a magyar kormány nácikhoz való hasonlítgatását.
Lerendezhetnénk annyival, hogy Sorosnak nem tetszettek a személyét ért támadások, ezért ő is támadásba lendült. Csakhogy ez a történet nem itt kezdődött. Az egész origóját ott találjuk, amikor a kommunizmus utódpártjával később frigyre lépő SZDSZ a kilencvenes években elkezdte szajkózni, hogy a polgári oldal "kokettál" a szélsőjobbal. Ezt a kommunikációs fogást az SZDSZ párttag Horn Gábor – a Republikon kuratóriumi elnöke – már akkor is szívesen gyakorolta, és mai is szívesen követi a régi hagyományt. Nem mellesleg a tegnapi rendezvényen Horn "hecckampánynak" és "hazugásgtömegnek" nevezte a kormány Soros-tervvel kapcsolatos kommunikációját. De ki is hecceli a magyar embereket már negyed százada, mindenhol nácizmust vizionálva?
Borítókép: MTI/EPA/Clemens Bilan
