Soros György 2009-ben több előadást tartott a CEU-n, amit könyv alakban is kiadott, mintegy útmutatóként az „üzleti és filantróp” tevékenységére vonatkozóan. Ebből kiderül, hogy magát „politikaformáló filantrópnak” tartja, mert a valódi filantróp tevékenység a szegények megsegítése, soha nem motiválta. Túl sok pénzt sikerült keresnie, a család ezt nem tudta elkölteni, ezért találta ki, hogy lefizet olyan embereket, akik saját filozófiáját népszerűsítik a világban. Mindez a nemzetek politikájába való konkrét beavatkozásként valósul meg. Nagy pénz, nagy eszme, amit az egész világra kiterjesztett az alapítványi hálózatán keresztül.
Foglalkozását tekintve Soros önmagát kockázati tőkekezelőként határozza meg, aki „politikai filantrópként” pénzt költhet a nagy eszme a nyitott társadalom népszerűsítésére. Elődjének Karl Popper filozófust tartja, az ő nyomdokain indult el az eszme útján, ahol az emberek szabadon képviselhetik eltérő nézeteiket. A német és orosz megszállás után nagyon tetszetős volt a korlátlan szabadság gondolata, így saját filozófia kidolgozásán kezdett ügyködni. Ez még a londoni tanulóévek alatt történt ám a pénzcsinálás más felé fordította. A pénz alkímiája című könyvét ’87-ben írta meg, amiben többek között meghatározza a különbséget a piaci érték és az erkölcsi érték között. Ehhez tartotta magát egész életében, piaci szereplőként az erkölcsöt nem tekintette magára érvényesnek. Ezért adtak ki ellene elfogatóparancsot több országban, mert minden erkölcsi skrupulus nélkül, bedöntötte országok pénzpiacait.
A piaci machinációk túl sok pénzt hoztak a konyhára, de nem volt mire költeni. Főhősünk így hozta létre a Nyílt Társadalom Alapítványt a „kritikai gondolkodás” elősegítésére, ami egyre inkább a morál nélküli szabadosság elméletévé vált. Soros ezt nevezi filantróp tevékenységnek, mert szerinte a közjót szolgálja, a korlátlan szabadságeszmény, ami nélkülözi a morált. Istent és törvényeit nem ismeri el maga fölött állónak erről azt mondta: „Én történetesen a kíméletlen valóságban hiszek, míg mások Istenben”. Fölötte a nagy mammon uralkodik, a pénz istene. Isten azt mondta, nem tartozhattok két úrhoz, vagy az Urat vagy a mammont szolgáljátok. Ő ez utóbbit választotta.
Azt írja: „az én elméletem nyújtja a valóság helyes interpretációját”. Hát nem szerénytelen! Ez az elmélet hatalmas lehetőséget biztosít a fejlődéshez szerinte. Ezen a korlátlan szabadság bővülését érti, határ a csillagos ég. Az egyéni szabadság szenvedélyes hívének vallja magát. A nyílt társadalomban az emberek számára törvény garantálja a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot valamint más jogokat és szabadságokat. Az első felével egyetérthetünk, hisz ebben élünk, ám a mondat második fele ki tudja, mit rejt. A „más jogok és szabadságok”, magában rejtheti, az un. plurális család fogalmát, ahol homoszexuális és leszbikus házasságot követelnek, ahol lehetségesek a nemátalakító műtétek, a semleges nem, a gyerekek megrontása „meleg mesékkel”, LMBTQ propagandával, szexualizálásukkal, a családi életre nevelés helyett. Soros szerint az egyéni szabadság növekedése a cél.
A piacról azt mondja, hogy legfőbb jegye az amoralitás. Az erkölcsi megfontolásokat nem kell figyelembe vennie a piaci szereplőknek. Ha egyesek távol maradnak, akkor mások veszik át a helyüket. Ha én nem csinálom, akkor megcsinálja más- ez az ő filozófiája. Lelkiismeret furdalást nem érez, hogy ennyi pénzt szerzett a tőzsdén. Csodálkozik, mert értetlenséggel hallgatják, hogy erkölcsi megfontolások nem játszanak döntő szerepet a döntésben. Azt mondja, Amerikát ’56-ban még a becsületesség, feddhetetlenség irányította. Ma önös érdekek vezérlik, a sikeres embereket csodálat övezi, függetlenül attól hogyan érték el. A részvevőket a profit motiválja, ez teljességgel megengedett. Piaci szereplőként a saját érdekeiket kell szem előtt tartaniuk, a politikáé a közérdek. A profit előkelő helyre került az embereket vezénylő értékek között. Nemcsak eszköz a célhoz, de önmagában is cél, mint a siker megbízható mércéje, önbecsülést gerjeszt, kivívja mások csodálatát. „Én magam is gyakorlom, amiről prédikálok”- írja Soros.
Megállapítja, hogy a kereszténység a haszon hajhászását bűnnek tekintette, ezzel hátráltatta a gazdaság növekedését. A reformáció szerinte segítette a piac fejlődését, utat nyitott a vagyonfelhalmozás felé. Vajon mit szólnak ehhez a reformátusok, akik nagyon is ragaszkodnak a biblikus igazságokhoz? Márpedig a Bibliában éppen ennek ellenkező szellemisége található, különösen az Újszövetségben. De az Ószövetség is azt mondja: „Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol, aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot”(Hab, II, 9)
Soros, amikor Amerikába került, elmondása szerint megdöbbentette, hogy a piaci érték mennyire beleivódott a társadalomba Magyarországhoz vagy Angliához viszonyítva, ahol még léteztek hagyományos értékek. Ez azt jelenti, hogy Amerikában már nagyon korán a pénz lett az isten, amihez később ő maga nagyon is idomult. Felsorolja, hogy a fejlődés során minden üzletté vált, az egészségügy, a jog, az újságírás. A profit a politikai életben szerinte a leggyalázatosabb. Ekkor jegyzi meg, hogy „én magam is gyakorlom, amiről prédikálok”. Bevallja: „kockázati tőkeelemzőként a profit maximalizálására törekedtem.” Az Alapítványaival akarja enyhíteni a bűnt, magát politikai filantrópnak nevezve. Itt a civil erőfeszítés centrumában a közérdek védelme áll, ami „jobban hozzájárul a világ jobbá tételéhez, mint a hagyományos filantrópia”. Ahhoz semmi kedve, hogy szegényeknek adjon pénzt, Afrikában is csak a nyílt társadalom projekt megvalósítóinak juttat.
Azt mondja „az én pénzem jó helyre kerül.” Eközben nem méri fel, hogy hagyományos keresztény értékeikhez ragaszkodó társadalmakat dúl szét aknamunkájával az alapítványokon keresztül. Tulajdonképpen politikai haszonszerzés céljából korrumpálja alapítványa résztvevőit. Mindenütt ott van, ahol még a hagyományos értékek élnek különösen a kelet-közép európai országokban, hogy szétverje a nemzeti és keresztény érzületet, ami gátja a nyílt társadalom szabados világának. Ahelyett, hogy pénzét a szegény térségek fejlesztésére adná és valódi filantróp tevékenységet végezne, bomlasztja a jobboldali értékőrző társadalmakat és dotálja a migránsok beáradását Európába. Így került szembe Magyarországgal és minden jobboldali érzelmű országgal.
Az ő pénze nem jó helyre kerül.
Abban persze nem hisz, hogy tetteinkkel elszámolni tartozunk, az életünk végén Isten előtt. Már Mózes könyvében azt találjuk: „az ítélet Istené”(Móz V, 1-17) Az Újszövetségben: „Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek”(Rom 2,2)
Nagyon meg fog lepődni.
Forrás: Soros György: Soros előadások a Közép –európai Egyetemen, Scolar Kiadó, 2013.
Borítófotó: origo.hu
