Nyilvánosságra hozta tegnap első becslését a KSH a 2017-es utolsó negyedév gazdasági növekedéséről. Ezek alapján GDP-arányosan 4,8 százalékos növekedés volt az utolsó negyedévben, amiből már kiszámolhatjuk, hogy a 2017-es éves GDP-növekedés 4,2 százalékra tehető.
Fel is nevettem magamban, mert beugrott egy 2016-os nyilatkozata Romhányi Balázsnak, amelyben kijelentette, hogy 2017-re 2 százalék alá esik a magyar gazdasági növekedés. Pedig azt már akkor lehetett látni, hogy a 2016-os évhez képest 2017-ben sokkal nagyobb mértékű gazdasági növekedés lesz. Egyszer tévedni emberi dolog, de Romhányi, aki a Költségvetési Felelősségi Intézet nevű szervezetet vezetgeti, nem csak ekkor lőtt öngólt. 2014 februárjában bőszen érvelt amellett, hogy a bruttó hazai termék növekedési üteme 2 százalékra gyorsulhat, de utána be kell érnünk egy 0,5-1 százalékos növekedéssel. A valóság akkor is rácáfolt Romhányi vágyvezérelt kijelentésére. Ma már tudjuk, hogy majdnem kétszer akkora lett a növekedés, és azt is, hogy gyors ütemben nőtt a magyar gazdaság. 2017 ezt a fejlődést koronázhatja meg, ha valóban 4,2 százalékos gazdasági növekedés fog szerepelni a KSH utolsó jelentésében.
De nem csak Romhányi gabalyodik bele rendszeresen a tévedések hálójába. Vértes Andrásról, a Gazdaságkutató Zrt. vezetőjéről sem szabad megfeledkeznünk. A Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta Vértes ékes szószólója annak, hogy a magyar gazdaság nem állna meg a saját lábán, itt minden csak az EU-nak köszönhető. Ehhez elég annyit hozzáfűzni, ha itt minden az EU-nak lenne köszönhető, akkor ma az ország állapota Görögországéhoz hasonlítana. A GKI vezetője inkább előszeretettel kerít olyan példákat, amivel kritizálhatja a magyar modellt, ahelyett, hogy bemutatná, honnan hova jutottunk. Emlékezzünk vissza, hogy 2010-ben az államcsőd szélén állt Magyarország, akkor azonban egy olyan gazdaságpolitika vette kezdetét, amely megteremtette az egyensúlyt és a növekedés lehetőségét.
Nem lehet elmenni a a CEU-s professzor Csaba László kijelentései mellett sem. Úgy vélekedik, hogy a „magyar gazdaságpolitikai modell unortodoxia révén a rögtönzésekre épít”. Pedig pont, hogy nem így van. Emlékezhetünk László Csaba volt pénzügyminiszter intézkedései épültek a „jóléti rendszerváltás” hazugságaira, aki így részese volt annak a kormánynak, amely egy meredek lejtőre terelte az országot. Furcsa, hogy Csaba László rögtönzéseket emleget a jelenlegi gazdaságpolitika kapcsán. Ezek szerint nem emlékszik arra, hogy anno 2002 és 2004 között, röpke két év alatt mindennek alárendelve próbálták teljesíteni a száznapos programot, ami önmagában volt egy nagy rögtönzés. 2013 óta más a helyzet, a gazdaságpolitikánk tudatosan, lépcsőről lépcsőre felépített. Kellett egy makrogazdasági fordulat, amelyet egy fogyasztói fordulat követett, majd egy termelési. Ezeket pedig követni fogja a versenyképességi fordulat. Megnyugtathatom a volt pénzügyminisztert, nem ragadunk a „közepes fejlettség csapdájába”.
Az a gazdasági növekedés, ami 2017 utolsó negyedévében bekövetkezett, egyenesen a dobogó második fokára repítette Magyarországot az EU28-ak közötti "versenyben". A fentebb példaként hozott kijelentéseket így nem más, mint a sértődöttség és az irigység táplálja. Annyi történt ugyanis, hogy a Fidesz-KDNP vezérletével Magyarország nem omlott össze, helyette a közép-európai régió meghatározó országa lett mind gazdaságilag, mind politikailag. Pont azért mert fáradságot nem kímélve dolgoztak, innovatív megoldásokkal építik az országot, nem pedig lustaságtól vezérelve próbálnak átültetni máshol működő gazdasági mintákat.
Borítófotó: Teerawut Masawat, Freepik.com
