Abban semmi meglepő nem volt, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) 25 bázisponttal megemelte irányadó kamatát – 2018 óta először. Az viszont már egy kicsit több izgalmat okozott, hogy az intézmény vezetői jelezték: az idén mind a hat kamatdöntő ülésen lehet monetáris szigorításra számítani. Jerome Powell, a központi bank elnöke nem zárta ki, hogy 25 bázispontnál nagyobb emelés is lesz. A kamatokról döntő bizottság megosztott volt a kérdésben. James Bullard, a St. Louis-i Fed elnöke most például 50 bázisponttal szigorított volna.
Az igazi kérdés azonban az, hogy mi lesz a következő időszakban az intézmény prioritása: az infláció letörése vagy a gazdasági növekedés, a munkaerőpiac támogatása.
Pár hete egy kongresszusi meghallgatáson Powellt megkérdezték: a Fed fel van-e készülve arra, hogy mindent megtegyen az infláció letörése érdekében, s maga a jegybankvezető, ha szükséges, kész-e legendás elődje, Paul Volcker nyomdokaiban járva bármi áron elérni az árstabilitást. Az elnök válaszában az akkori időszak legnagyobb közgazdászának nevezte Volckert, vagyis érzékeltette, hogy az infláció kérdése van a fókuszban. A nagy elődöt 1979-ben nevezték ki a Fed élére. A pénzromlás mértéke akkor 11 százalék körüli volt, 1980 májusában tetőzött 14,8-en, s 1983-ra csökkent 3 százalék alá. Ennek azonban nagy ára volt: az irányadó kamat éves átlagban 11,2 százalékon állt 1979-ben, majd 1981-re 21,5-re emelték. Ennek súlyos recesszió lett a következménye, a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölé nőtt. Soha korábban nem támadták annyit a központi bankot, mint akkoriban. Szinte mindennaposak voltak a tüntetések, Volckert tették felelőssé a recesszióért.
Powell azonban optimista volt sajtótájékoztatóján. Úgy véli, az amerikai gazdaság erős és virágzó marad a kevésbé támogató monetáris politikai környezetben is. Az elemzők összességében kedvezően fogadták, hogy a Fed a korábbi óvatosság után most az agresszívebb monetáris szigor irányába mozdul el, viszont abban már sokkal kevesebben értettek egyet Powell-lel, hogy a gazdasági bővülés kibírja a drasztikusabb kamatemeléseket.
A várakozások szerint 2023-ra az irányadó kamat 2,8 százalékig kúszhat fel, ám becslések alapján 2,4 lehet az a szint, amely még nem akasztja meg a GDP növekedését.
A Fed előrejelzései szerint a maginfláció az ez év végére előre jelzett 4,1-ről 2023-ra 2,6, egy esztendővel később pedig 2,3 százalékosra mérséklődik. A bruttó hazai termék gyarapodása ezzel párhuzamosan 2,8-ről 2 százalékra csökkenne ezen idő alatt. Ami viszont érdekes: a jegybank azzal számol, hogy a 2022-re várt 3,5 százalékos munkanélküliségi ráta nem változik érdemben három év alatt. Ezt viszont már viszonylag kevés elemző tartja reális forgatókönyvnek.
Sokan arra is felhívják a figyelmet, hogy a politikai hangulat befolyással lehet a monetáris politikára. Viszonylag ritkán fordul elő ugyanis, hogy az USA-ban szinte egységesen állnak ki a demokraták és a republikánusok a szigorítás mellett. Az infláció politikai kérdés lett az ősszel esedékes időközi választások előtt, s a fogyasztói árak növekedési ütemével szemben általában megengedőbb álláspontot képviselő baloldal is beállt a hagyományosan szigorúbb kamatpolitikát támogató republikánusok mögé. Ez viszont hajlamosabbá teheti a Fedet arra, hogy úgymond túllőjön a célon, és a szükségesnél nagyobb mértékben emelje az irányadó kamatot.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
