A békemenet a nemzeti politika melletti kiállás szimbólumává vált
2012-ben, amikor életre hívták a békemenetet, a multinacionális cégek és bankok támadták a nemzeti kormányt, mert az azokat is bevonta az igazságos közteherviselés rendszerébe. Az IMF képviselői és a különböző pénzemberek Brüsszel segítségével mindent megtettek annak érdekében, hogy megdöntsék a 2010-ben demokratikusan megválasztott kormányt.
Orbán Viktor az „Egy a haza – Békemenet 2012” című kötetben megjelent interjújában úgy fogalmazott, valóban volt 2011 végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy „politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”.
Mint mondta, ha „nincs a békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot”.
„Ha a hagyományos diplomáciai szkander erőszabályai érvényesültek volna, és a közönség nem szállt volna be a mérkőzésbe az egyik fél oldalán, akkor könnyen lehet, hogy ezt az interjút tényleg egy másik miniszterelnöknek kellett volna adnia” – fejtette ki. Ezt követően a békemenet a nemzeti kormány melletti kiállás szimbólumává vált, melynek során a modern kori magyar történelemben egyedülálló módon több százezer ember fejezi ki rokonszenvét a nemzeti kormány politikája mellett.
Minden eddiginél erősebb támadások
Magyarország korábban mindenféle kritika nélkül, pontról pontra végrehajtotta a nyugati országok akaratát, viszont 2018-ra olyan szuverén országgá vált, amely képes befolyásolni a brüsszeli döntéseket. Régiónk szerepe felértékelődött, a visegrádi négyek, így Magyarország nélkül nem lehet döntést hozni az Európai Unión belül.
Magyarország lekerült a szégyenpadról, és ismét büszke lehet a teljesítményére. Az ország gazdasága újra dinamikusan erősödik: 2017 utolsó negyedévében 13 éve nem látott növekedést produkált a gazdaság, szinte soha nem látott mértékben növekednek a fizetések, és százezrek tudtak kitörni a szegénységből.
Mindez ugyanakkor nem magától értetődő, hanem hosszú és kemény munka eredménye, aminek köszönhetően mind gazdasági, mind politikai téren jelentősen megnőtt Magyarország mozgástere.
Ennek természetesen nem mindenki örül, az ellenzéki politikusok nem véletlenül ilyen dühösek és agresszívek. Látják, hogy pártjaik támogatottsága jottányit sem nőtt 2014 óta, sőt többségük lényegesen rosszabb, szinte reménytelen helyzetben van. Külföldi támogatóik szintén kétségbeesettek, ezért most egy olyan szivárványkoalíció létrehozásán dolgoznak, mellyel lerombolnák Magyarország politikai stabilitását, hogy megváltozzon az ország bevándorláspolitikai álláspontja.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a korábbi választásokkal ellentétben most nem a belpolitikai ellenfelek a legerősebbek, hanem azok a külső ellenfelek, amelyek Magyarország önállóságának korlátozásán és döntési jogának elvételén dolgoznak.
Miután liberális, migránspárti szervezetek készítik elő az ENSZ határok nélküli világot vizionáló, migrációról szóló szövegét, az elmúlt évek vitái az eddigieknél is szélesebb mederben folynak. Innentől már nemcsak a brüsszeli testületekkel kell elfogadtatni a magyar álláspontot, hanem egy globális intézményben kell érvényre juttatni a magyar érdekeket.
Jól jelzi ezeknek az erőknek a befolyását, hogy az ellenzéki pártok annak ellenére elutasítják a Soros-terv elleni küzdelmet, hogy a kormány ezen álláspontjának párthovatartozáson átívelő támogatottsága van.
A tét hagyományaink és eddigi szokásaink megvédése
A tét hagyományaink és eddigi szokásaink megvédése, ahogy Orbán Viktor évértékelő beszédében fogalmazott: „Európa utolsó reménye a kereszténység, mi vagyunk a nyugati kereszténység utolsó bástyája.” Ebből fakadóan az április 8-i választás jóval túlmutat Magyarország határain, annak eredménye hatással lesz a földrész egészére, hiszen hazánk a brüsszeli politika elleni küzdelem motorja.
Az újonnan felálló kormánynak helyt kell állnia a kötelező betelepítési kvótákról szóló nyári uniós vitákon, érvényesítenie kell az érdekeit az ENSZ intézményein belül, meg kell védenie Magyarország önállóságát, amelyet egyre többen szeretnének elvenni. A feladat tehát nehéz, amelyet kizárólag egy stabil, koalíciós kényszertől és külső befolyástól mentes kormány tud majd elvégezni.
Éppen ezt kívánják megakadályozni, akik minden erejükkel egy olyan szivárványkoalíció hatalomra kerülésén dolgoznak, mely eleget tesz a brüsszeli diktátumoknak és elfogadja a migránskvótákat. Ezeknek a bevándorláspárti erőknek a káosz az érdeke, hiszen azzal megtörnék Magyarország ellenállását és egyértelmű bevándorláspolitikai álláspontját. Erre utalt Gyurcsány Ferenc is egy lakossági fórumon, amelyen nyíltan beismerte: az ellenzék hatalomra kerülése esetén bizonytalan idők köszöntenének be hazánkban.
Mindez jól mutatja, hogy a veszély nem múlt el. Hiába sikerült az elmúlt 3 évben a déli határzárnak köszönhetően megvédeni Magyarországot az illegális bevándorlóktól, ez nem adhat okot arra, hogy hátra dőljünk és ne foglalkozzunk a kérdéssel. Ha így tennénk, akkor pillanatok alatt összeomlana mindaz, amiért az ország megküzdött és ismét olyan kaotikus állapotok uralkodnának el, mint 2015 őszén.
Hasonló próbálkozás zajlik Szlovákiában is, ahol a Soros György által támogatott erők Robert Ficót igyekeznek eltávolítani a hatalomból. De Lengyelországot sem kímélik, miután az Európai Parlament plenáris ülése üdvözölte az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását az országgal szemben, egyre nyíltabban beszélnek Brüsszelben arról, hogy a kívánt cél Lengyelország szavazati jogának a felfüggesztése. Az összkép tehát egyértelmű, egész pályás támadást indítottak a V4 országokkal szemben annak érdekében, hogy megtörjék őket és lenyomják a torkukon a kötelező kvótákat.
Így tehát a mostani békemenet sokkal többről szól, mint Magyarországról. A nemzeti erők a kiállással egész Európa sorsát tudják befolyásolni.
