Beleszállt a Simicska Lajos tulajdonában évő levő Heti Válasz munkatársa a kormány családpolitikájába, pedig nagyon pontosan tudja, mekkora erőfeszítésekkel és ráfordítással lehet ezen a területen eredményeket elérni. Pontosan ismeri a csomagot, a kötelező óvodáztatástól a diplomás gyedig, a családi adókedvezményen és CSOK-on át az Erzsébet-táborokig. Ismeri feltehetőleg a hátrányos helyzetű gyerekek tanulását támogató Arany János Tehetséggondozó Programot, vagy a Nő az esély programot. Persze, hogy ismeri, de ő most válogatott az intézkedések közül, a megrendelő kérésére.
Írásának lényegi kérdése, amit meg is válaszol Élő Anita, vitán felül áll, és mutatja az eredményt. Azt írja:
„A kérdés csak az, vajon a szülőképes korúak több gyermeket vállalnak-e. Erre pedig az a válasz, hogy igen, a 2010-es 1,21-ről 2017-re 1,5-re nőtt a teljes termékenységi mutató, vagyis az a szám, hogy egy szülőképes nő élete során hány gyermeket hoz a világra. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 100 főnyi szülői generációt követő nemzedéknek már csak 75 tagja lesz. De még mindig jobb, mint a 2010-es 61-es érték. „
Nocsak, nocsak, mégis több gyerek születik. Élő Anita is pontosan tudja, hogy gyerekeket a szülőképes nők hoznak a világra, nem a gyermekek, nem az idősek, az adatokat ebben a csoportban ésszerű vizsgálni, ugye. Azt is tudja újságíró kolléganőm, hogy egyetlen társadalom sem a mélyszegénységben élők átgondolatlan családbővítését preferálja. Miként Forgács István romaügyi szakértő számtalanszor elmondta, meg kell értetni a cigány fiatalokkal, hogy tanulniuk kell elsősorban, és amint munkájuk van, akkor gondolkodjanak gyerekvállalásban.
Számon kéri az újságíró a kormány mélyszegénység iránti érzéketlenségét, lesajnálja a közmunkát, miközben minden terepen dolgozó szakember elmondja, hogy maguk az érintettek is kiútnak látják, ugródeszkának a munkaerőpiacra. Nem állítja senki, hogy egy csapásra megoldódott a szegénység drámai problémája, arról van szó, hogy 2010 óta végre elindult az a szemléletváltó program, ami az egyetlen lehetséges irányba tereli ezt a réteget: az áldozatiságból a cselekvőképesség irányába, mégpedig a munka révén. Nem beszél arról sem Élő Anita, hogy felére csökkent azoknak a gyerekeknek a száma, akik sohasem látták dolgozni a szüleiket. Ez mi, ha nem eredmény?
A Heti Válasz cikke felrója a családpolitikának, hogy mivel a dolgozó szülőket támogatja adókedvezményekkel, elinflálja az alanyi jogú juttatásokat, mint a családi pótlékot, a gyest. Miközben az utóbbi négy évben már nincsen kimutatható infláció, viszont a kormány az ingyenes gyermekétkeztetéssel, tankönyvekkel, nyaralással, valamint különböző ösztöndíjakkal támogatja a hátrányos helyzetű családokat. Ez mind juttatás. Erre példát a korábbi kormányokban gyakorlatában nem láttunk.
A számokat mindig sokféleképpen lehet magyarázni, körbe lehet ültetni a tényeket sok ferde, hamis állítással. Ezt teszi az elmúlt hetekben az ellenzéki sajtó, a nyolc év eredményei mellé – mert kénytelenek itt-ott leírni – rosszindulatú narratívát körítenek, hazug címeket adnak, ez most a módszer, lássunk át rajta.
Borítófotó: © Skypixel, Dreamstime.com
