Már-már azt hihettük, hogy Martin Schulz tényleg megússza mindazt a bénázást, amit elkövetett a német belpolitikában, és tényleg minisztere lesz az új kormánynak. Múlt év végén a németek az egykori EP-elnököt választották meg az év vesztesének. Aztán ez év elején egy pillanatra azt gondolhattuk, hogy mégiscsak egy politikai géniuszról van szó, hiszen az SPD történelmi választási lebőgése ellenére koalícióra készülhet a CDU/CSU-val. Csakhogy a német belpolitika nem az a játszótér mint az Európai Parlament, ahol Schulz bármekkora ökörséget mondhatott vagy csinálhatott, a kutya se figyelt rá.
Ráadásul külügyminiszter szeretett volna lenni. Szívesen elnéztük volna még, hogy továbbra is hangzatos kioktatásokban részesíti Orbán Viktort és Magyarország többi vezetőjét, de sajnos erre még várnunk kell. Schulz ugyanis nem lesz külügyminiszter, és az SPD pártelnöki tisztségéböl is távozott.
Pedig augusztusban még nagy mellénnyel kijelentette, hogy ő lesz Németország következő kancellárja. Erre jött a történelmi bukta, a német szociáldemokraták a II. világháború utáni német történelemben ilyen rosszul még nem szerepeltek. De Schulzot ez nem riasztotta meg, hiszen az EP-ben sokat tanult már a mellébeszélés művészetéről. Így volt képes a történteket úgy interpretálni, hogy a Német Szociáldemokrata Párt “erőt merít a vereségből”, és “elfogadja a választóktól kapott megbízatást” az ellenzéki munkára. Tehát kerek perec megmondta, hogy az SPD nem száll be a kormányba. Inkább hagyta, hogy Merkel tegyen egy kört a zöldekkel és a liberálisokkal, majd idén hirtelen teljesen megváltozott a választók “megbízása” Schulz szerint. Az SPD mégis kormányozni fog Merkelékkel. Közben hónapok óta nincs német kormány, de az ugye kit érdekel. Ja igen, lehet, hogy a német választókat. Ezt tehát már Martin Schulz főmellébeszélő alfőmérnök sem úszhatta meg. Kellett egy bűnbak a német szociknak, Schulz pedig előzékenyen már annak azzá tette magát.
A koalíciós szemétkedésen/bénázáson kívül a bevándorlásmániája sem tette túl szimpatikussá a német választók számára. Ezzel kapcsolatban is elfelejtette, hogy nem az EP-ben van. Aki kancellár szeretne lenni, ne olyan dolgokkal kampányoljon, amit a választók a hátuk közepére sem kívánnak!
Pesze Schulz szíve szerint Magyarországot is bevándorlóországgá tenné. Hányszor felmondta a szolidaritás maszlagot… Például amikor Szegeden járt, hogy meglátogassa ottani elvbarátját, Botka Lászlót. Ott még azt is hozzá tette, Szeged egy “elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni”. Gondolom erről csak a szegedieket felejtette el megkérdezni. Így járhatott saját választóival is.
Annyi nemtelen támadás, és szemforgató kioktatás után, ami Schulz irányából érkezett Magyarországra, a német választók végül is igazságot tettek, döntésük hosszú távon érvényesült. Schulzot párttársai végülis csak elsüllyesztették. Köszönjük meg nekik, de egyúttal kérjük meg őket, hogy legközelebb már a Bundestagba se engedjék be!
Borítófotó: Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke távozik sajtótájékoztatójáról a párt berlini székházában 2018. február 13-án, ahol bejelentette, hogy azonnali hatállyal távozik az SPD elnöki tisztségéből. (MTI/AP/Markus Schreiber)
