Schilling az interjúban felhozta Orbán 2011-es jelmondatát, miszerint Brüsszel nem Moszkva. Ezzel kapcsolatban efféle magvas gondolatai támadtak: "Mindenképpen problematikus, hogy az EU tagja vagyunk, és azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy Brüsszel nem Moszkva…Mondta volna azt, hogy vitázunk Brüsszellel, vagy vannak olyan kérdések, amikben nem értünk egyet, és szeretnénk, ha a társadalom ezt megértené."
Volt ilyen panasza is: "Azt mondta, hogy nekünk nem fognak diktálni, miközben képviselőink ott ülnek az Európai Parlamentben és a Bizottságban. Engem nem tájékoztatott a konkrétumokról, elhallgatta az igazság fontos részleteit."
Aztán értetlenkedett egy kicsit: "De mi volt a probléma Brüsszellel, ami miatt neki kellett menni 2011-ben?…Milyen információt kaptam én arról, hogy mi a problémája Orbán Viktor kormányának Brüsszellel? Ezzel kapcsolatban semmit sem tudok, ellenben azzal, hogy Brüsszel nekünk nem diktál."
Összegezzünk!
Szóval Schilling szerint, ha valaki kijelenti, hogy Brüsszel nem Moszkva, az baj. De miért? Szerinte Brüsszel Moszkva? Jah, hogy az a baj, hogy egyáltalán párhuzamot vont köztük. Pedig nem nehéz értelmezni, egyik városból sem diktálhatnak nekünk semmilyen jogon. Ebben tényleg hasonlítanak, abban viszont különböznek, hogy Moszkvából képesek voltak erre pár évtizedig néhány megszálló szovjet katonának hála. Hát ezért nem Moszkva Brüsszel. Mert utóbbi erre nem képes.
De nem is az a baj azzal, amiről Schilling beszél, hogy a zsigeri Orbán undor miatt bármit képes félreérteni. Inkább az, hogy büszkén vallja, tájékozatlan ebben a dologban. Mert neki nem magyarázta el ezt senki. Hát való igaz, gusztustalanul elitista ez a poltikai rendszer, külön be kellett volna kopogtatni mindenkihez a választókerület képviselőjének, hogy elmagyarázza miért mond ilyeneket a miniszterlnök.
Azért az nem ártalmas, ha az ember tájékozódik is, mielőtt ilyen kijelentéseket tesz. Mondjuk a sajtóból. Pedig, ha Schilling tájékozódott volna akkoriban, akkor tudná, hogy ezt Orbán Viktor egy intejúban mondta, amit azzal kapcsolatban készítettek vele, hogy az Európai Bizottság akkori elnöke (Barroso) levelében a magyar miniszterelnököt a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvény visszavonására kérte. Erre Orbán küldött neki egy levelet, hogy ez nem így megy, majd az intejúban kifejtette: "Az, hogy Moszkva alá rendelten élte Magyarország az életét, kialakított egy reflexet, egy deformáltságot, egy torzulást a közgondolkodásban. Összerezzenünk mindig, ha abból a központból, ami alá vetettnek tudjuk vagy érezzük magunkat, valami rosszat mondanak ránk. De Brüsszel nem Moszkva."
Tudom, Schilling szerint a képviseleti demokrácia elavult modell – ő biztos igazi bázisdemokráciát szeretne -, mindenesetre ilyen rendszerekben ott van még a népképviselet intezménye, a parlament ugyebár. Akkoriban például Orbán gyakran elmagyarázta a magyar kormány álláspontját az Európai Parlament előtt. Azt se lett volna tilos nézni Schillingnek, hogy tudja, miről szólt ez a vita. De nem kell csüggedni, a világháló alkalmas ezeknek a dolgoknak a tökéletes archiválására. Be lehet pótolni egy-két vitát itt és itt. Utóbbinál 3:30 körül el is hangzik újra a "Brüsszel nem Moszkva" kijelentés, mellesleg ezekben a beszédekben olyan típusú mondatok is szerepeltek, amiket épp Schilling hiányolt, amikor arról beszélt, hogy Orbán mondta volna azt, hogy "vitázunk Brüsszellel, vagy vannak olyan kérdések, amikben nem értünk egyet, és szeretnénk, ha a társadalom ezt megértené."
Az sem igaz tehát, hogy szegény Schillinget senki nem tájékoztatta, csak jobban kellet volna figyelnie. A végére tartogattam, hogy tényleg mennyire nem figyelt: "Egy országnak nem lehet az alkotmányát átírni, azért mert úgy alakult, hogy kétharmados többségünk van, bár senkivel soha nem konzultáltunk róla. Érdekes módon az alkotmánnyal kapcsolatban nem volt nemzeti konzultáció. Szájer József megírta a vonaton Brüsszel felé száguldva."
Kiváló gondolatmenet, csakhogy volt konzultáció az új alaptörvényről.
Szóval mindenkinek azt javaslom, hogy a véleményeket kezelje a helyén, és figyeljen arra, mennyire vanak alátámasztva. Még Schilling Árpád értelmiségi mázzal leöntött politikai megnyilvánulásai esetében is. A rossz tanulónak sem fogadjuk el, hogy hiányzott, amikor a "k" betűt vettük, nemhogy egy ellenzéki mozgalmárnak.
Borítókép: Koszticsák Szilárd/MTI
