A banda, amelyik nem tudott egy egyeneset lőni – talán emlékeznek még a ‘70-es években készült amerikai maffia komédiára a fiatal Robert de Niróval. A filmet mostanában újra felkapta a német média, de nem a filmkritikusok foglalkoznak vele, hanem a belpolitikai újságírók. A botrány a német hadseregben, a Bundeswehrben rendszeresített géppisztoly, a Heckler & Koch G36 körül robbant ki. A kormányzat úgy döntött, hogy kivonja a felszerelésből a fegyvert, miután kiderült róla, hogy nem lehet vele pontosan lőni, ha túlmelegszik.
A német haderő, amelynek nevét egykor rettegte a világ, ma sokkal inkább önkéntes lövészegyletnek tűnik – kritizálta a német sajtó a Bundeswehrt annak apropóján, hogy a kormány a közelmúltban a hadsereget is bevetette a hóeltakarításban, hólapátokkal felfegyverkezve.
Nemrég Litvániában tartottak egy NATO hadgyakorlatot, amelyen 450 német katona is részt vett. Amerikai tisztek erős aggodalmukat fejezték ki, amikor észrevették, hogy a németek a gyakorlat alatti rádiócsend közben magán mobiltelefonjaikon beszélgetnek egymással.
Német jelentések szerint a hadrendben álló 68 Tigris harci helikopter kevesebb mint 20 százaléka, továbbá a 136 Eurofighter harci repülő kevesebb mint 30 százaléka volt képes egyáltalán repülni az elmúlt év végén. A tétlenségtől frusztrált pilóták sorra hagyják el a légierőt.
Trump elnök már első európai látogatásán is erős nyomást gyakorolt Berlinre, hogy Németország teljesítse a NATO-ban vállalt kötelezettségét, és a GDP 2 százalékát fordítsa védelmi kiadásokra. A téma a Münchenben tartott biztonsági csúcson is napirendre került.
Az már más kérdés, hogy Angela Merkel kormánya képes lesz-e, egyáltalán akar-e valamit is kezdeni a hadsereg leépülésével. A kancellár jó 15 éve felügyeli különböző koalíciók élén a védelmi tárcát. A német sajtó ezért egyértelműen őt teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Így Ursula von der Leyen védelmi miniszter kijelentéseit akár önkritikaként is értékelheti a CDU: “több fronton kell harcolnunk. Hiába szeretném, hogy gyorsabban menjenek a dolgok, az elmúlt 25 év mélyrepülését nem lehet pár év alatt behozni.”
Von der Leyent erősen kritizálták, miután a tárca több százmillió eurót költött el tanácsadókra – a McKinsey-t és az Accenture-t fogadták fel -, de a hadsereg szennyesét mégsem sikerült tisztára mosni. A törvényhozásban külön bizottság alakult annak a kivizsgálására is, hogy miért engedtek be polgári tanácsadókat erre a nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú területre.
Botrány lett abból is, amikor a Gorch Fockról, a német haditengerészet legendás hajójáról is kiderült, hogy egy rozzant lavór. A háromárbócos kiképző vitorlás szinte olyan erős jelkép Németországban, mint a márka volt egykoron. A hajót 1958-ban bocsátották vízre, a német haditengerészet, a 2. világháború utáni Németország megújulásának szimbóluma – volt.
A hajó ikonikus státusza indokolta azt is, hogy csak nagyon kevesen ellenkeztek, amikor a tengerészet 2015-ben a hajó teljes felújítását javasolta. Ennek összege a kezdetben gondolt 10 millió euróról nagyon hamar 135 millió euróra szökött fel. A Bundeswehr szerint a nagy problémák akkor derültek ki, amikor szárazdokkba vontatták a hajót. Mások szerint viszont a nagyon nagy probléma az, hogy az iskolahajó felújítása többe kerül, mint egy új megvásárlása. A büszkeség és az öröm szimbólumából vicc lett: a Der Spiegel címlapján a vitorlást már a Bolondok hajója néven emlegetik. A metafora nyilvánvaló. A politikai élet szimbólumát látják benne most is. A lapok szerint Németország méretéhez és gazdasági erejéhez képest hihetetlenül elhanyagolja a védelmi kérdéseket. A német újságok az Egyesült Államokat az oroszokhoz hasonló biztonsági kockázatként mutatják be. Az ország biztonságpolitikai kérdéseit megtárgyalni és elemezni hivatott kutatók mintha a Twitteren töltenék idejük java részét, azon lamentálva, hogy Trump végül meglékeli-e a NATO-t vagy nem.
Hihetetlennek tűnik, de Németország eljutott oda, hogy lakosainak többsége jobb partnernek gondolja Kínát, mint az Egyesült Államokat. Egy felmérés szerint a válaszadók 80 százaléka “negatív” vagy “nagyon negatív” értékelést adott az amerikai-német viszonyra. Ebben a közhangulatban könnyű elfeledkezni arról, hogy Németországban 33 ezer amerikai katona állomásozik most is. A 2. világháború óta Washington garantálja a németek biztonságát – a NATO nukleáris pajzsán keresztül.
Keserves lesz az ébredés ebből az álomból. Az öregedő Tornado harci gépekre, amelyek a német légierőben egyedül képesek nukleáris robbanófejeket célba juttatni, a következő években leselejtezés vár. Berlinnek gondoskodnia kell az utánpótlásukról, ha meg akar felelni a NATO-nak tett vállalásoknak. Ez politikai szempontból sem lesz könnyű. Az elmúlt időszakban ugyanis a szociáldemokraták (SPD), Merkel kancellár koalíciós partnerei már azt a kérdést is felvetették, hogy egyáltalán kell-e az Egyesült Államok, a NATO felé Németországnak teljesítenie nukleáris kötelezettségvállalásait. Az SPD kénytelen nagyot mondani, a közvélemény-kutatásokban hosszú idő óta szabadesésben van a párt népszerűsége. Mindazonáltal a kereszténydemokraták, Merkel pártja továbbra is kiáll a német-amerikai nukleáris hadászati együttműködés mellett.
Az SPD szkepticizmusa azonban legalább részben tükrözi a német választók hangulatát is. A hétköznapi gazdasági és jövedelmi problémák mellett egyre kevesebb német szeretné, ha szociális juttatásai rovására csoportosítanának át euró milliárdokat a fegyvervásárlásokra. A fegyverkezésellenes hangulatot persze könnyű a 2. világháború utáni – vélt vagy valós – kollektív lelkiismeret-furdalásra fogni. Az viszont biztos, hogy a németek az amerikai védőernyő alatt hihetetlenül elkényelmesedtek biztonságpolitikai szempontból.
Az átlagnémetben így a hadsereg leépülése inkább keserű humort vált ki, mintsem felháborodást. Egy olyan országban, amely nem büszke az őt védő hadseregre, a katonák sorsa sem érdekli különösebben a közvéleményt.
A Politiconak nyilatkozva német hivatásos katonák elmondták, hogy munkába jövet-menet inkább civil ruhát húznak, elkerülendő az agresszív tekinteteket és a durva beszólásokat. A Berlin melletti Potsdamban pedig arról folyik a vita a helyi önkormányzatnál, hogy helyénvaló-e elhelyezni a villamosokon a hadsereg toborzó plakátjait. A katonaságot Merkel se nagyon kedveli: 2016-ban volt utoljára arra példa, hogy valamelyik egységhez ellátogasson.
„Egyáltalán, törődik a kancellár egy szemernyit is a Bundesweherrel?” – teszi fel a kérdést címlapján a Bild című napilap. Így nagyon valószínű, hogy a német haderő gondjai majd Merkel utódjának nyakába szakadnak. Addig azonban az egységes európai haderő megvalósításának körülbelül annyi az esélye, mint a német harci gépek sikeres felszállásának.
Borítófotó: zdf.de
