A KSH jelentése alapján augusztusban 4,5 millió fő felett volt a foglalkoztatottak száma. Mennyire okozott meglepetést a koronavírus okozta sokk után a munkaerőpiaci statisztika?
Minden várakozást felülmúlt az a tény, hogy a veszélyhelyzeti intézkedések – azaz a karantén június közepi megszűnte után másfél hónappal a hazai foglalkoztatási szint visszaállt az egy évvel korábbi csúcsértékekre. Természetesen jó hír, hogy ismét 4,5 millió feletti a foglalkoztatottak létszáma, s öt hónap után újra 75 százalék feletti a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája. E számok mögött azért lényeges átrendeződések figyelhetők meg.
Például?
Már a második negyedéves adatokból láttuk, hogy kicsit, 43 ezer fővel (20 ezerrel a férfiak, 23 ezerrel a nők esetében) emelkedett a heti 36 órát nem meghaladó mértékű munkaidőben dolgozók – azaz részmunkaidősök – száma, s csökkent a teljes munkaidősök létszáma. A részmunkaidősök aránya a foglalkoztatottak közt korábban az unió 27 tagállama között nálunk volt a második legalacsonyabb érték Bulgária után. 2019 második negyedévében a foglalkoztatottak 4,4 százaléka volt részmunkaidős, s ez az érték idén 5,5 százalékra emelkedett, ami így is töredéke az uniós 18 százalék körüli átlagnak, s a negyedik legkisebb a tagállamok közt, tehát igazán nem ad okot aggodalomra. Továbbá nőtt az önfoglalkoztatók száma és aránya is a válság alatt, s az alkalmazottak létszáma csökkent. 55 ezer fővel emelkedett az alkalmazott nélkül dolgozó egyéni vállalkozók létszáma a második félévben az előző év azonos időszakához viszonyítva, közülük 32 ezerrel a férfiaké, 23 ezerrel a nőké.
Emiatt kell-e aggódnunk?
Nincs ok az aggodalomra, hisz a múlt évben a foglalkoztatottak 5,7 százaléka volt egyéni vállalkozó önfoglalkoztató, ami a tagállamok közt az ötödik legkisebb érték (Luxemburgban, Dániában, Németországban és Svédországban volt alacsonyabb csupán ez az arány), idén pedig 7,1 százalékra emelkedett. Ez is jóval alatta marad az uniós 10 százalék körüli átlagnak. Ugyan az önfoglalkoztatóvá válás, azaz az egyéni vállalkozók arányának növekedése a foglalkoztatottakon belül nálunk volt legnagyobb a tagállamok között, ennek ellenére valószínűnek tartom, hogy ez a növekedés nem járt együtt új vállalkozások indításával, csupán a meglevő, s eddig foglalkoztatott nélkül működő, úgynevezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozókból most főállású vállalkozók lettek, mivel megszűnt az alkalmazotti jogviszonyuk, s ők nem lehetnek ilyenkor munkanélküliek. Nagyon valószínű, hogy rövidesen vissza fognak térni alkalmazotti státuszba a későbbiekben.
Mi a helyzet a külföldön dolgozókkal?
Az elsődleges munkaerőpiac belső átrendeződései mellett a külföldön dolgozók száma 18 ezer fővel kevesebb lett az egy évvel korábbinál, most körülbelül százezer fő, s a közfoglalkoztatottak száma is 18 ezerrel kevesebb most, mint a múlt év hasonló időszakában, most 90 ezer fő. A magyar állampolgárok külföldi munkavállalása a járvány második hulláma alatt sem valószínű, hogy emelkedni fog, s a közfoglalkoztatást sem kell még most szélesíteni, hisz az elsődleges munkaerőpiacunkon olyan mértékű bővülés van, ami ezt még nem indokolja. Így a teljes munkaerőpiacon – amelybe a külföldön dolgozók és a közfoglalkoztatottak is beleszámítanak – közel 40 ezer fővel dolgoznak kevesebben, mint egy évvel korábban augusztusban.
Neuralgikus terület az inaktívaké. Velük mi lett a járvány alatt?
Jó hír még, hogy az inaktívak száma soha nem volt ilyen alacsony, a 15-64 éves korcsoportban 1,7 milliónál kevesebb már. A 2008-as válság idején még közel egymillióval többen voltak inaktívak ugyanebben a korcsoportban. Augusztusban a munkanélküliek száma 185 ezer fő, ami ugyan 28 ezerrel magasabb, mint egy évvel korábban, de a 2010-ben még ötszázezres szintet közelítette, s a járvány első hulláma idején a 2016. évinél magasabbra nem emelkedett – szerencsére.
S miként alakulnak a főbb mutatóink?
Folyamatosan javulnak a munkanélküliségi mutatók, a rátánk már 3,9 százalékra csökkent, s mindössze egyetlen hónapban, júniusban haladta meg az öt százalékot, akkor 5,1 százalék volt. A fentiek alapján akár elégedettek is lehetnénk, mert kimondhatjuk, hogy a járvány első hulláma idején sikerrel megvédtük a munkaerőpiacunkat. Ennek ellenére óvatosságra intenék mindenkit! Egyrészt látható, hogy a külfölddel kapcsolatos munkakörök száma hosszabb időre csökken, legyen ez a budapesti turizmus vagy a határ mentén külföldre ingázók esetében. Másrészt figyelnünk kell az átmeneti megoldást választókra, akár a részmunkaidőssé akár önfoglalkoztatóvá válókra. A részmunkaidősök keresetkieséséhez az állam a munkahelymegőrző támogatásokkal jelentős segítséget nyújtott, de az alkalmazottból önfoglalkoztatóvá válók esetében még hiányoznak az átmeneti időre szóló intézményi támogatások.
Korábban feszesnek minősítették a szakértők a hazai munkaerőpiac szerkezetét. Regenerálódott ez is?
Pont az ellenkezője a helyzet. A járvány első hulláma idején minden korábbi képzeletet felülmúlóan rugalmasabb lett a munkaerőpiacunk. Ha beszélhetünk a járvány esetében pozitívumról, akkor ez mindenképpen az, hisz korábban hazánkban volt az uniós tagországok közül az egyik legmerevebb a foglalkoztatás, legalacsonyabb a részmunkaidőben, távmunkában, vagy részleges home office-ban dolgozók aránya. S ez a változás valószínűleg maradandó lesz. A második hullámot most éljük meg. Reménykedhetünk csak, hogy nem kell olyan mértékű karantént bevezetni, mint tavasszal, s akkor minden esélyünk meglesz arra, hogy a munkaerőpiacunk nem zuhan be.
(Borítókép: Balogh Zoltán, MTI)
