Az intelligenciáról bármikor lehet értekezni, kivéve ha a rasszokkal kívánja azt valaki összefüggésbe hozni, ott már komor tilalomfák szegélyezik az ösvényt. Az Egyesült Államokban most éppen egy dokumentumfilm borzolja a kedélyeket, amelyben a modern genetika Nobel-díjas atyja, James Watson beszél. Többek között arról a korábbi kijelentéséről, hogy az intelligenciateszteken rosszabb teljesítményt nyújtanak a feketék.
Azt is hozzátette, hogy ő maga mindenkit egyenlőnek vél, de azok, akik feketéket alkalmaznak, nem így látják. Nem a levegőbe beszélt, tesztekre hivatkozott, amelyekből az derült ki, hogy az afro-amerikaiak nem úgy teljesítenek, mint a fehérek. A doktort provokatív természettel áldotta meg a genetika, egy alkalommal őszintén kijelentette azt is, nem akar kövérekkel dolgozni, és nem tartaná rossz ötletnek, ha a tudomány segítségével minden kislány szépnek születne. Ma ez már elképzelhetetlenül meredeknek minősülő állítás, az Index újságírója azt is megengedi magának, hogy baromnak nevezze a tudóst. Pedig csak idő kérdése, hogy azok, akiknek van pénze, döntsenek ilyen kérdésekben. Mert ahogy a tudomány és technológia mögött megjelenik a befektetői csoport, azaz a tőke, akkor még a legbalosabb igazságérzet is enyhülni szokott.
A kijelentéssel Watson ki is írta magát az úri társaságból, felállt kutatóintézeti kancellári székéből, és nyugdíjba vonult. Folyamatosan magyarázkodásra kényszerült, később bocsánatot is kért. Sőt még az is megesett vele, hogy 2014-ben eladni kényszerült Nobel-díját, elárverezték 4 millió dolllárért, de az orosz vásárló, egy PR-szakember nagyvonalúan visszaadta azt az idős tudósnak.
A tudományos megfigyelésből politikai kérdés lett, ami nem fért bele a haladók világképébe, így a politikai korrektségnek nevezett cenzúra elutasított a diskurzus lehetőségét.
De a modernkori inkvizíciónak ez sem volt elég, ellehetetleníteni próbálta azokat a tudósokat is, akik szóba álltak Watson doktorral. Most készült róla egy dokumentumfilm, amely adásba is került az amerikai közszolgálati televízióban. A Canossát várók azonban pofára estek, mert az agg tudós ahelyett, hogy mély megbánást tanúsított volna, kifejezte fájdalmát az irányban, hogy a tudománynak nem sikerült ez idáig bizonyítania azt, hogy tévedett. Majd megerősítette, hogy a feketék és fehérek IQ-tesztjein elért eredmények különbözőek, és továbbra is tartja, hogy ennek genetikai eredetű oka van.
A New York Times cikkében felsorakoztat egy csomó tudóst, akik nagyon szofisztikáltan és árnyaltan ítélik el Watsont, de cáfolni nem tudják. Az Index szerzője, aki az írása felvezetőjében bátran lebarmozta az idős genetikust, így zárja a cikket: “Való igaz, hogy az afrikai-amerikaiak gyakran átlagosan alacsonyabb pontszámokat érnek el az IQ-teszteken, mint például a fehérek. És még csak azt sem lehet elméletileg teljesen kizárni, hogy ezen eredménykülönbségnek vannak genetikai faktorai is.” Majd jön a de szóval kezdődő magyarázkodás, környezeti hatásokról, oktatásról és kismillió tényezőről, aminek már inkább baloldali utópiákhoz van köze, mint a tudományhoz. Így fordulhat elő, hogy világhírű tudóstól is elvitatják a szabad véleménynyilvánítás jogát, és tabusítják a szabad gondolkodást.
