Felnyírt tarkó, Jobbik póló, mivel háttal áll, csupán vélelmezhetően alacsony homlok. Zavartan mosolygó, picike rendőrnő. A tahó egy, a hétvégi tüntizők kavalkádjából, az egyenruhás hölgy pedig a kordon tagja, amelyik óvja a Parlamentet a hőzöngőktől.
– Nézd má' azt a fa …, három hónapja … utoljára – köpi ki a szavakat az alfélfejű Jobbik pólós, hasonszőrű haverjának, aki tromfol:
– Néz má', hogy vigyorog. Ha majd nem lesz nyugdíj, és nem lesz miből elmennie a boltba, akkor majd mi vigyorgunk.
A kis rendőrnő hátrahúzódik.
– Jött helyette egy kancigány – állapítja meg a kistahó.
A rockzenészek úgy tartják, a leggyengébb képességű zenész határozza meg az együttest. Ez a két barom pedig a demokratikus választás ellen óbégató bandát. Bármilyen ócskán muzsikáltak a marhái, külföldön kiképzett karmesterük, Gulyás Márton vájt fülét nem sértette. Végül csak elhatárolódott tüntetőtársaitól. No persze, nem nagy nyilvánosság előtt, hanem a PestiSrácok kérdésére válaszolva.
Vért akarnak ezek, a sajátjukat az utca kövén, hogy a kevéssé szabad nyugati sajtó világgá sikolthassa: rendőrterror dúl Orbán diktatúrájában. Elvtársak, nemzettestvérek, nem 2006-ot írunk, nem Gyurcsány Fletó kígyózik a bársonyszékek közt, ne reménykedjetek.
