Tiberius Soltész úgy véli, a Covid előtti időszak fontos változása volt, hogy az irodabútor-vásárlók tudatosabbak lettek. Egyre inkább a minőséget keresték, miközben a fenntarthatósági szempontok is mindjobban előtérbe kerültek. Jellemző, hogy míg korábban a tíz-húsz fős cégek a legköltséghatékonyabb megoldást választották, az irodai terek kialakításához ma már egyre gyakrabban alkalmaznak belsőépítészt, fogadnak munkatér-specialistát, valamint hosszú távon gondolkodnak.
Nem csak a bér fontos
Mindebben az is közrejátszott, hogy a pandémia előtti időszakban a multinacionális cégek egymás után nyitották meg – elsősorban adminisztratív, illetve ügyfélszolgálati hátteret biztosító – budapesti szolgáltató központjaikat. Az így keletkezett szakemberhiány miatt pedig különösen felértékelődött a munkahelyi környezet szerepe, így a különböző irodai bútormegoldások is népszerűek lettek.
„A fizetés mellett ugyanis a dolgozóknak az is egyre fontosabb, hogy a fizikai teret tekintve szintén jól érezzék magukat a munkahelyükön.
A Covid első hullámának a legnagyobb hatása a home office tömeges elterjedésében jelentkezett. Így pedig száz alkalmazotthoz már nem kell száz munkahely. Mindeközben egyre nagyobb komfortot és átalakíthatóságot várnak el a munkavállalók azoktól a terektől, amelyekben a home office-ből alkalmanként visszatérve a közös megbeszéléseket tartják” – elemzett a Svédországban született, magyar gyökerekkel rendelkező cégvezető.
„Az ergonómia és az irodaterek hatékonyabb kihasználása az otthoni munka vírushelyzet okozta elterjedésével különösen felértékelődött. Míg a skandináv országokban magától értetődő, hogy a munkáltató ergonomikus bútorokkal is támogatja a home office-t, addig hazánkban már annak is örülnek, ha van céges laptop, amelyet hazavihetnek. Nagyon sok otthonban még egy dolgozósarkot is kihívás kialakítani úgy, hogy az alapvető ergonómiai szempontoknak megfeleljen. Márpedig ha valaki 8 órát dolgozik egy fotelből, annak előbb-utóbb az egészsége látja kárát” – fejtegette a szakember.
Negatív hatások
Tiberius Soltész szerint a jó hír, hogy a régióból Lengyelország és Magyarország az a hely, amely a munkahelyi ergonómia szempontjából egyre közelebb kerül a csúcsminőséget képviselő skandináv államokhoz. Mindez egyértelműen annak is köszönhető, hogy még a járványhelyzet időszakában is újabb nagy cégek jelentek meg hazánkban, amelynek változatlanul komoly növekedési potenciálja van. A Covid hatásai ennek ellenére egyértelműen kedvezőtlenül érintették az iroda- és vele az irodabútor-piacot.
„A piac szereplőinek az első reakciója vitathatatlanul az optimizmus, a derűlátó várakozás volt, mondván: a járványhelyzet nem tarthat sokáig.
A pandémia elhúzódásával azonban egyre inkább a bizonytalanság lett úrrá rajtuk. Igaz, a már elkezdett projekteket nem állították le, a bejelentett tervek megvalósításáról nem mondtak le, de többségüket rögtön jegelni kezdték. Így aztán máig a kivárás jellemzi a piacot, ami természetesen a forgalmunk visszaesésében is megmutatkozik. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy mindenki azt figyeli, hogy a versenytársak mit lépnek, és mivel szeptemberben tértek vissza az emberek a szabadságról, s a vírus negyedik hullámára is sokan számítanak, ez az időszak lesz egészen novemberig a vízválasztó, hogy milyen irányt vesz majd az iroda- és vele az irodabútor-piac” – taglalta az ügyvezető.
Úgy véli, mindez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy hány irodát fejeznek be és mennyi bútort vásárolnak, hanem abban is, hogy a fő tendenciát tekintve milyen irányba mozdul el a kereslet. Sokan ugyanis azt tartják, az irodapiacnak a home office elterjedésével befellegzett, míg mások szerint a korábbihoz hasonló mennyiségű irodára lesz szükség, csak a nagyobb terekben – az egészségvédelmi szempontokra ügyelve – kevesebben dolgoznak majd.
„Egyszerűbb lenne most a helyzet, ha a munkaadók már korábban megadták volna a bizalmat és a felelősséget az otthoni munkavégzésre.
De mivel a piac félt a változástól, a Covid kikényszerítette a home office széles körű elterjedését, s a jövőben fog kialakulni a koncentrációnak és a kooperációnak az egészséges mértéke, vagyis annak, hogy mennyit dolgozzanak az emberek otthonról, és mennyi időt töltsenek együtt, az irodában. A kihívás azért nagy, mert miközben korábban a legtöbb helyen nem engedték az otthoni munkavégzést, most átesnek a ló túlsó oldalára, s komoly feladatot jelent majd, hogy az adott ágazat, munkakör, cégkultúra figyelembevételével kialakuljon az optimális arány” – magyarázta Tiberius Soltész.
Kihívások
A többismeretlenes helyzet természetesen a cég irányítását tekintve is új kihívásokat jelent, amelyek egyik legfontosabb eleme a munkavállalókkal történő folyamatos kommunikáció.
„Egy ilyen válságos, félelmekkel teli időszakban a piaci kapcsolatokban és a belső kommunikációban – érthetően – a korábbinál is jobban felértékelődik a vezetők szerepe. A piac felé folyamatosan meg kell mutatni azt, hogy itt vagyunk és rugalmasan alkalmazkodunk az új kihívásokhoz, a tulajdonosok felé pedig szakadatlanul bizonyítani szükséges: mindent megteszünk azért, hogy a lehető legtöbb üzletet hozzuk el a piacról. A legnehezebb talán mégis az, hogy miközben az ember tele van kérdésekkel, a munkavállalóknak nap mint nap erőt kell adni. Mert az emberek folyamatos visszajelzéseket várnak a vezetőtől azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek az üzletben, és ami a korábbinál is erőteljesebb igény, azzal kapcsolatban, hogy mi lesz velük, megmarad-e a munkahelyük” – mondta a szakember.
Az ügyvezető szerint a járvány erőteljesen megmutatta, hogy egy menedzsernek mindig nyitottnak kell lennie a változásra, mert az új idők normalitása azt jelzi, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetek – természetesen másfajta kihívásokkal – bármikor megismétlődhetnek. Ezért kulcskérdés, hogy a vezető nyitott szemmel járjon, pár lépéssel mindig megelőzve a többieket, ami azért is létfontosságú, mert a darwinizmus szabályai szintén azt mutatják, hogy az ilyen állapotokból nem feltétlenül a legerősebb kerül ki győztesként, hanem az, aki a leggyorsabban, a legjobban tud alkalmazkodni a körülményekhez.
A cikk a Figyelő hetilap szeptember 23-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Kinnarps)
