Kora reggel, amikor a redőny rései között besurranó napsugarak felébresztenek, rögtön hálát adok a Nagyboldogasszonynak szerény életemért, és kérem, segítse a Kárpát-medence magyarjait. Mangalicakolbász karikákat szelek, termelői paprikát és paradicsomot reggelizem, közben megnézem az időjárást a környező országok magyarlakta területein. A gyereket népdalokat dúdolgatva ébresztem, majd felveszem zsínóros blúzomat, ő a kis mentéjét. Elmegyünk a piacra, hogy megvegyük a székelykáposztához, ami kell. Hazatérve magam elé kötöm a kalocsai hímzett kötényemet, és amíg fő a káposzta, a Komjáthy-féle magyar mondákat olvassuk.
Magyar vagyok, igen, bár nem így élek. Persze ha így élnénk, az is teljesen rendben lenne.
De ha megkérdezné tőlem a Pew Reserch, hogy fontos része-e az igazi magyarságnak, hogy Magyarországon születik-e az ember, akkor gondolkodás nélkül azt mondom, hogy igen. Hogyne lenne fontos része az identitásnak a szülőföld, meg az anyanyelv. Nyelvében él a nemzet, nem párhuzamos társadalomban.
Nem tudom pontosan, hány generáció kell az asszimilálódáshoz, de nem egy, és nem kettő, még akkor is sokan kettős identitásról beszélnek, és foggal-körömmel őrzik az eredetit.
A nemrég megjelent Politico lap cikke számos vitatható állítást tesz, meghagyom ezt a politológusoknak, ám a cikk végén csendben megbújik egy kutatás, miszerint Magyarország sokkal nacionalistább, mint az EU országai általánosságban, mert a magyarok 52 százaléka szerint fontos része az igazi magyarságnak, ha itt születik az ember. A svédek 8, a németek 13 százaléka tartja ezt fontosnak a saját hazája tekintetében, és ezzel voltaképpen mindent elmondtunk.
A nacionalizmus kirekesztő, a nagy globális progresszió kerékkötője, el kell fojtani, mert így ehetjük ugyanazt a jégkrémet worldwide – nagyjából így szól alaphangon a balliberális narratíva. A mi Európánk valós, húsbavágó képe ehhez képest azt mutatja, hogy ahol működik a „nacionalizmus”, ott nyugi van, meg a béke szigete.
Ahol ez nem fontos, ott most gépfegyveres rendőrök köröznek az utcákon, elmaradnak a fesztiválok, az uszodákban ki kell írni, hogy nőket fogdosni tilos, és szülői értekezleten egyeztetni kell arról, hogy jöhet-e a Mikulás. Köszönettel, de maradok nacionalista.
Borítókép: illusztáció, MTI/EPA/Andy Rain
