„Kedves Ügynökség! Tudomásomra jutott, hogy a Magyar Állami Operaház 2018-ban színre vinni tervezi a Porgy és Besst, teljesen fehér szereposztással… biztos vagyok abban, hogy a tervezett bemutató szégyent hoz az életműre és Budapestre is. Szeretném megtudni, kapott-e engedély Önöktől a Magyar Állami Operaház arra, hogy fekete művészek nélkül hozhasson létre produkciót?”
Ez egy ártatlan érdeklődésnek álcázott feljelentés, amúgy az ötvenes évek stílusát híven követve. A feljelentő pedig honfitársunk. Én együgyű, azt hittem, hogy a firenzei, a nők elleni erőszakra hivatkozva átírt Carment nem lehet überelni, erre tessék, nem a píszi nyugaton, hanem a brüsszeli bürokraták sújtotta Magyarországon parancsolnák ki az Erkelből Gershwin operáját, mert fehér énekesek adják elő.1983-ig, ameddig nálunk is szerepelt az Operaház repertoárján a Porgy és Bess, természetesen feketére festett magyar sztárokkal: Radnai Györggyel, Házy Erzsébettel, Begányi Ferenccel, Andor Évával, Sólyom-Nagy Sándorral, Kukely Júliával, nem íródtak feljelentések.
Nem pusztán azért, mert a szovjetizált Magyar Népköztársaság fütyült az imperialista jogszabályokra, hanem mert nem létezett afféle kikötés, amely megtiltotta kaukázusi, ázsiai, eszkimó, indián, arab, cigány, sémi, maori énekesek felléptetését a néger gettóban játszódó műben. A kirekesztő tiltás, másként fogalmazva, a szerzői előírás, miszerint kizárólag fekete bőrű művészek léphetnek színre, éppen 1983-ban született, Ira Gershwin, az opera
zeneszerzőjének öccse, a mű szövegírója végakarataként. Mi lehetett a szándéka?
Jóhiszeműen azt vélelmezem: igyekezett megőrizni a produkció hitelességét, realizmusát. Mivel hazánkban meglehetősen csekély a négerek száma, nem beszélve az énekesi kvalitással bíróké, mint Fekete Pákó, így nem egyszerű mutatvány kiosztani a 14 szerepet. Meglehet, a kötelező kvótával pusztán az Operaházat igyekszik segíteni Juncker, hogy kellőszámú fekete
bőrű migránsból ki lehessen állítani a Porgy és Bess szereposztását.
Szerencsére a Szörényi Levente és Bródy János szerzőpáros ép esze helyén maradt. Nem kötötték ki, hogy kizárólag magyar énekes-színészek adhatják elő az István, a királyt, mondván, csupán olyan nemzet fiai alakíthatják hitelesen államalapító eleinket, akik legalább ezeregyszáz esztendős európai állam polgárai.
Borítókép: Operaház Archívuma/Origo
