A Monetáris Tanács tagjaként milyen állásponton van az irányadó ráta tartása kapcsán? Ellenszélben is érdemes laza monetáris politikát folytatni?
Kezdjük egy visszatekintéssel: a tartósan alacsony kamatkörnyezet támogatta a gazdaság növekedését, miközben egy nemzetközi deflációs környezetben többnyire sikerült pozitív tartományban tartani az inflációt és később segíteni az inflációs cél megközelítését. Jóllehet az amerikai Fed lassan és fokozatosan veszi vissza lazítási irányultságát, ugyanakkor a számunkra a külső monetáris politikai környezet szempontjából leginkább meghatározó Európa Központi Bank továbbra is fenntartja az euroövezeti laza monetáris kondícióit, a Magyar Nemzeti Bank részéről nem indokolt az irányultság-váltás. Az inflációs cél fenntartható elérése 2019 közepére várható, amelyhez a Monetáris Tanács megítélése szerint az alapkamat, valamint a laza rövid és hosszú oldali monetáris kondíciók tartós fenntartása szükséges. A gazdasági szereplők hosszú távú megtakarítási és beruházási döntéseit a hosszú hozamok befolyásolják leginkább, ezért indokolt, hogy a jegybanki döntések a hozamgörbe minél szélesebb szakaszán éreztessék hatásaikat. Ennek érvényesülését szolgálja az MT monetáris politikai eszköztár kibővítéseként, két új nemkonvencionális eszköz 2018. januári bevezetéséről hozott egységes döntése is. Általános eszközként a monetáris politikai célú kamatcsereeszköz és célzott eszközként a jelzáloglevél vásárlási program bevezetéséről döntöttünk.
Vagyis miközben a “nagyok” szigorítanak, addig a magyar jegybank úgy “keménykedik”, hogy eljátsza a lazát?
Nézze, az alacsony kamatkörnyezetet támogatja a magyar gazdaság várhatóan tovább javuló befektetői megítélése is. Érdemes kitérni arra is, hogy a magyar gazdaság helyzete fundamentálisan sokat javult. Sérülékenységünket mérsékli az alacsony költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg többlete, és az ennek következtében csökkenő külső adósságállomány is. Ugyanakkor a nemzetközi pénzügyi fejlemények akár hirtelen meg is változhatnak, így azok ár- és pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásainak szoros figyelemmel kísérése változatlanul elengedhetetlen. Az MT kiemelt figyelemmel kíséri a monetáris kondíciók alakulását. A magyar monetáris politikai kihívások magyar sajátosságokat figyelembe vevő és a nemzetközi folyamatokra rugalmasan reagáló monetáris politikai gondolkodást kívánnak meg.
Hogy látja, mennyire kamatérzékeny a magyar gazdaság? Mekkora jelentősége van az alacsony rátának?
Egyre inkább kamatérzékeny a magyar gazdaság. Az elmúlt években a gazdaságpolitika egy legfontosabb prioritása a devizaadósságok csökkentése volt. A lakossági devizahitelek szinte teljes mértékben kivezetésre kerültek, miközben az államháztartás devizában denominált adósságának aránya is a korábbi ötven százalék körüli értékről húsz százalék közelébe csökkent. Ahogy ezen – korábban jelentős sérülékenységet okozó – problémák megszűntek, a gazdaság kamatérzékenysége fokozatosan növekedett.
Ennek is köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2013 óta folyatott monetáris politikája évente 1,0-1,5 százalékkal járult hozzá a növekedéséhez, összeségében a GDP bővülés közel felét adva. Közben a monetáris kondíciók tartós lazításával pozitív (járulékos) hatásként az államházartás kamatkiadásait 2017-ben 600 milliárd forinttal csökkentette, míg 2013 óta a költségvetés helyzetét javítva összesen 1600 milliárd forintos kamatmegtakarítása keletkezett az államnak.
Ismét pörög a hitelezés, de kell-e újabb hitelboomtól tartani?
A pénzügyi ciklusok a pénzügyi rendszer működésének velejárói. Mindazonáltal a 2008-as válság megmutatta, hogy amennyiben a bankrendszer működése túlzottan prociklikus, vagyis egy felívelő ciklusban tapasztalt túlhitelezést a válságot követően túlzott visszafogottság jellemez, az a reálgazdaság számára komoly negatív következményekkel jár. Annak elősegítése, hogy a bankrendszer ilyen nagy kilengések nélkül, fenntartható módon tudja finanszírozni a gazdaság szereplőit az MNB makroprudenciális feladatkörébe tartozik. Így az MNB ebből a szempontból is folyamatosan elemzi a hitelpiac alakulását, és ha úgy látja, hogy az aktuális folyamatok nem az egészséges és fenntartható hitelezés irányába hatnak, akkor a rendelkezésére álló eszköztárral beavatkozik. Ezen eszközök lehetnek a fenntartható eladósodást biztosító adósságfék-szabályok, a rendszerkockázatok szintjéhez igazodó anticiklikus tőkepuffer ráta előírása, vagy egy túlzott hitelezés fűtötte ingatlanpaci boomra reagálni képes többlet-tőkekövetelmények. Az aktuális helyzetre áttérve, 2017-re valóban megtörtént a hitelezési fordulat mind a vállalati, mind a lakossági szegmensben. A gazdasági fellendüléssel összhangban levő erős hiteldinamika ellenére egyelőre nem azonosíthatók túlhitelezésre utaló jelek, annyi állapítható meg, hogy a hitelciklus felfelé ívelő szakaszára kerültünk, az MNB prudenciális eszközei pedig egészséges mederben tartják a hitelkiáramlást.
Ezek szerint már nem neuralgikus pontja a magyar gazdaságnak a banki hitelezés?
Pontosítsunk. Például a vállalati szektoron belüli kritikus pontot a kkv-hitelezés jelenti. Jelentős részben a növekedési hitelprogram (nhp) által adott lendületnek köszönhetően a szektornak nyújtott hitelállomány bővülése, ami immáron piaci alapon is az MNB által kívánatosnak tartott évi 5-10 százalékos tartományban alakul. Mindez úgy tudott tartós trenddé válni 2017-ben, hogy az NHP kivezetése nem eredményezett visszaesést a hiteldinamikában és a hitelkereslet fokozódása mellett enyhültek a hitelfeltételek.
A lakossági hitelezés is intenzíven bővül, 2017 folyamán mind az új lakás-, mind a fogyasztási új hitelkihelyezés átlagosan 40 százalék körüli növekedést mutatott. Mikor a Magyar Nemzeti Bank 2015-ben bevezette az adósságfék-szabályokat, a lakossági hitelezés éppen csak éledezett. Továbbá szükséges volt annak biztosítása is, hogy a későbbiekben beinduló hitelezés egészséges és hosszú távon is fenntartható szerkezetben történjen, így a Jegybank, mint őrszem, a pénzügyi stabilitási és fogyasztóvédelmi szempontok figyelembe vételével jó előre megszabta a kockázatvállalás korlátait. Jelenleg több programunkkal is – ezek közül kiemelném a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelt – arra törekszünk, hogy az új, vagy a már meglevő hitelek között is egyre több legyen a hosszabb kamatrögzítésű hitel, hogy az adósok törlesztési terhe minél hosszabb távon kiszámítható legyen.
Sem az MNB-nek, sem pedig a kormánynak nincs árfolyamcélja, miért?
A kormány nevében nem tisztem nyilatkozni. A Magyar Nemzeti Bank számára a jegybanktörvény, mint elsődleges célt és legfőbb jegybanki mandátumot, az árstabilitás elérését és fenntartását jelöli meg, ezen felül „az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenállóképességének növelését, a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását és a rendelkezésére álló eszközökkel a Kormány gazdaságpolitikáját.” A Magyar Nemzeti Banknak tehát inflációs célja van, miközben árfolyamcélja nincs.
Miért fontosabb az infláció, mint például az árfolyam?
Az árfolyam csupán közvetve, az inflációra és a reálgazdaságra gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a Monetáris Tanács helyzetértékelését. Az MNB szempontjából az inflációs és a reálgazdasági tendenciák fontosak. Az árstabilitás, azaz a stabil inflációs környezet segíti a gazdaság szereplőit hosszú távú megtakarítási és beruházási döntéseik meghozatalában, ezáltal stabil fejlődési alapot ad a gazdaság számára. Az árfolyam a mindenkori devizapiaci keresleti és kínálati viszonyoknak megfelelően alakul. Az inflációs tendenciák tekintetében csak a hosszabb távú, tartós árfolyam-elmozdulások lehetnek meghatározók.
Mennyire fontos tényező a magyar gazdaságban a piac és az állam közötti egyensúly? Mi a helyes arány?
A 2010 után látott a megszorítások helyett strukturális reformokra építő és növekedésfókuszú gazdaságpolitika jelentős eredményeket ért el. A gazdaságtörténetileg is kivételes magyar konszolidáció és stabilizáció egyik fontos összetevője a közgondolkodás megváltozása volt. Az elért eredmények megőrzése és magasabb szintre emelésének záloga éppen az állam és a piac együttműködésében rejlik.
2010-től a gazdaságpolitika pillérét képező válságmenedzsment középpontjába a vállalatok és háztartások kerültek és a hatékony állami szerepvállalás gazdaságpolitikai ágak szintjén is szemléletváltással párosuló innovatív szerepfelfogásban öltött testet. A két fő gazdaságpolitikai ág szintjén a vállalati és lakossági szereplők körében egyaránt fiskális- és monetáris politikai reformok valósultak meg.
A piaci szereplőkkel partnerségre törekvő, terelő és ösztönzése során pozitív motivációt alkalmazó állam a közbizalom erősítését kiemelt célként kezeli, emellett a célzott, átmeneti, mérsékelt vagy aktív állami szerepvállalással jelentős fordulatokat ért el. A fordulatok megvalósításának és eredményességének alapja az optimális mértékű és indokolt ideig tartó aktív állami szerepvállalás.
A jegybanki gazdaságösztönző programok érdemben mérsékelték a hazai kis- és középvállalati kör hitelezésében tapasztalt visszaesést. A devizahitelezés és a válságot megelőzően látott külső finanszírozás alapú eladósodottság komplex problémakörének megoldása aktív állami szerepvállalást igényelt. A kkv-hitelpiac működésének helyreállítását célzó (nhp), majd a piaci hitelezést ösztönző programok (php), a hitelinformációs rendszer, illetve a fogyasztóbarát hiteltermék bevezetése egyaránt az információs aszimmetriából eredő kockázatok mérséklése irányába mutatnak.
A válság egyik tapasztalata, hogy a piac nem önszabályozó, nem képes önmaga megteremteni az egyensúlyt. Az állami szerepvállalás megerősítése, az új megközelítés és egészséges egyensúly alapvető. A túlzott piaci kilengéseket a piaci szereplőkkel szemben az állam mérsékelni képes. A magyar válságkezelés értéke azon túl, hogy kivédte a pénzügyi válságot és beállította a pénzügyi egyensúlyi mutatókat az, hogy mindezt fenntartható szinten és szerkezetben valósította meg (államháztartási hiány, államadósság-ráta, növekvő mennyiségű lakossági állampapírok) – ami a foglalkoztatást és a GDP-t is érdemben növelte.
Idén "ünnepeljük" a 2008-as globális krízis kirobbanásának tízéves évfordulóját. Közben kell-e újabb válságtól tartanunk?
A pénzpiacok tartós szárnyalása közepette egyensúlytalanságok épülhetnek fel a különböző eszközárakban, akár új, akár hagyományosabb piacokon is. Egyes szegmensekben, például a Bitcoin és a hozzá hasonló kriptodevizák piacán, ahol nincs állami hatósági felügyelet, még magasabb is lehet a szélsőséges árfolyammozgások vagy esetleges árbuborékok kialakulásának valószínűsége. Emellett Ázsia egyes országaiban a túlfűtött hitelpiacok, Európában pedig bizonyos országokban mind a magánszektor mind az állam adósságállományának fenntarthatósága jelenthet gondot. Magyarország szempontjából fontos kiemelni, hogy mind a makrogazdaság, mind a bankrendszer sokkellenálló képessége sokat javult az elmúlt évek intézkedései nyomán, így a kívülről érkező válságok itthoni hatása is sokkal mérsékeltebb lehet.
