Számtalan felmérés született már abban a témában, hogy mi, magyarok pénzügyeink tekintetében “tudattalanok” vagyunk. Ezért hever a párnacihában mintegy ötezer milliárd forint.
Többek között “érthetetlen”, hogy nem veszünk fel még több bankhitelt, nem vásárlunk részvényeket, vállalati kötvényeket, ódzkodunk a folyószámlától, és bankkártya helyett “kápéval” fizetünk. S agyba-főbe vásárlunk. Ahelyett pedig, hogy különböző pénzügyi konstrukciókban fialtatnánk a pénzt, inkább – ha lehetőségünk adódik rá – ingatlanba fektetünk.
Miután egyébként a párnacihában lévő összeg tényleg nagy, be is indultak a felzárkóztató kampányok, hogy tudatosabbak legyünk a pénzügyeinkben. Pedig a helyzet megértéséhez nem szükséges különösebb közgazdasági végzettség. Tiszta mint a patyolat!
Miután alacsonyak a kamatok, bankbetétbe pénz tenni nettó ráfizetés. Folyószámlát, bankkártyát pedig költséges csak akkor tartani, ha oda mindössze a nyugdíj érkezik.
Ráadásul a tranzakciós illetéket – jogtalanul – a bankok visszahárítják az ügyfelekre. Így pármillió forintos készpénzfelvétel tízezrekbe kerül. Hitelt pedig azért nem veszünk fel, csak ha muszáj, mert a lakosság megégette magát a devizahitelezés “oltárán”, így óvatosabbak is lettünk. Ugyanakkor kezdünk rápörögni a részvényekre, persze csak mértékkel.
Mindazonáltal Magyarországon továbbra is drága a bankolás, kár erről megfeledkezni.
De tényleg ilyen “káros” a készpénz-tartás? Erről szó sincs. Bármilyen meglepő: általában a készpénz kevésbé kockázatos, mint bármilyen más pénzügyi termék. És ez még akkor is így van, ha mozog az árfolyam. A világ “örökösen” legjobb befektetése például az amerikai dollár.
Ha pedig a nagy példaképünket, Ausztriát vesszük alapul, ott sem sokkal másabb a helyzet, a pénzügyi tudatosság terén. Miközben az osztrákok gazdagok, addig nem vásárolnak ők sem részvényeket, és jóval kevesebb helyen fogadják el a bankkártyás fizetést, mint nálunk! S ez áll az olaszokra is.
Mostanság pedig azért fogyasztunk sokat – de ez is inkább budapesti jelenség, mint országos – mert hosszú időbe telt kijönni a válságból. Az ingatlan pedig azért népszerű, mert még mindig elérhető – szemben a nyugat-európai példákkal.
A kérdés persze jogos: mi legyen ezzel az ötezermilliárd forintos tétellel? Jó konstrukciókkal – ilyen lehet majd az állampapír után a nyugdíjkötvény – ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból, ám ahhoz, hogy 180 fokos legyen a változás, az alapkörülményeknek – többi között: banki kamatok, tranzakciós illeték és más költségek jelentős (!) lefaragása – kell módosulniuk.
Nem pedig a mi – pénzügyi – tudatunknak.
