A most huszon- és harmincéves korosztály értelmiségi tagjaiból verbuválódott Momentum Mozgalom számára láthatóan sokkal vonzóbb a globalizmus, mint a nemzeti érdekek képviselete. Nem valami szívderítő azt látni, hogy ennek a generációnak a politikai pályára ácsingozó néhány tagja azzal az Emmanuel Macronnal kíván szövetkezni, aki a francia szocialistáktól érkezve, a multinacionális cégek, bankok érdekeinek megfelelően politizál elnökként is.
Macron a radikális Marine Le Pent győzte le egy olyan elnökválasztáson, amelyre 1969 óta a legkevesebb szavazó ment el. Tehát Macron egy, a politikából teljesen kiábrándult ország elnöke lett. És a kezdeti nagy ajnározás után néhány hónap alatt soha nem látott mélységekbe zuhant a népszerűsége, ma ellenszenvesebb a francia szavazóknak, mint az előző elnök, Francois Hollande. Ez valljuk be, nem kis teljesítmény.
Ennek ellenére Macron a liberális média kedvence itthon és a nagyvilágban is. Nem véletlen ez a támogatás: a negyvenéves politikus korábban a Rotschild-bankház bankáraként is dolgozott, akit a globális gazdasági elit nyílt támogatását élvezi, a szuperföderális – nemzetek feletti – Európai Unió elkötelezett híve. Nyilvánvalóvá tette, hogy fel kíván lépni a visegrádi négyekkel szemben a “renitens” migránspolitikájuk miatt, nem kizárva az uniós pénzügyi szankciókat sem. Macron emellett a multikulturalizmus híve, tehát a nemzetállamok szerinte is csak a letűnt múltat jelentik.
A középjobbos és középbalos politikusokat összegyűjtő pártja, az En Marche nyáron megnyerte a parlamenti választásokat és a “centrumból” irányítja Franciaországot. Számtalan elemző felhívta a figyelmet arra, hogy az újkeletű politikai párt a szocialisták, illetve a köztársaságpártiak gazdaság- és társadalompolitikájából szemezget, amikor “ahhoz van kedve” jobboldaliként, amikor ahhoz, baloldaliként szólal meg. Ezzel azonban valójában a demokrácia alapját, a politikai váltógazdálkodást veszélyezteti. A “centrum” ugyanis épp a francia középjobb és középbal elől veszi el a teret, illetve ezzel a radikálisok (bal- és jobboldaliak egyaránt) népszerűségét növelheti.
Mindezt látva nagyon szomorú, hogy a magyar fiatalok alkotta Momentum Mozgalom Macront tartja követendő példának. Nem véletlenül nem kívánnak állást foglalni abban a kérdésben, hogy jobb- vagy baloldalinak tartják-e magukat. Ugyanis mindkettőnek, ők az újkeletű Magyar Centrum Párt, igaz a volt MDF-es pénzügyminiszter, Kupa Mihály nélkül. De az egykori Antall-kormányból Bod Péter Ákos és Jeszenszky Géza is szimpatizál velük.
A magyar macronisták értéknélkülisége ugyanolyan veszélyes lehet nálunk, mint Franciaországban, ugyanis a majdnem mindent képviselni vágyás leginkább végül nihilizmusba csaphat át.
Nem véletlenül találta meg Macron a magyar képmásait, mint potenciális szövetségeseket. A sajtótudósításokból kiderül, hogy az En Marche körül meglepően sokat mutatkoznak a Momentum vezetői, akik már az elnök feleségével is találkoztak. A februárban párttá alakult Momentum támogatottsága csak egy-két százalék, de Párizsban elnökfeleségi és miniszteri szinten kezelik. A magyar mikropárt amellett, hogy találkozott Macronnéval, Nathalie Loiseau francia Európa-ügyi miniszterrel arról tárgyalt, hogy a Momentum is az Európai Unió jövőjéről szóló nemzeti és helyi viták megrendezését mozdítja majd elő. A momentumos vezetést meghívták az En Marche párizsi székházavatójára, a magyar fiataloknak ott volt szerencséjük az elnök feleségével fotózkodniuk.
És milyen furcsa egybeesés, hogy épp abban a Párizsban készült egy ilyen kép, amely 2024-ben megrendezheti a nyári olimpiai játékokat. Azt az eseményt, amelyre Budapest is készült, a magyar főváros elsőrangú pályázatot nyújtott be, és a hírek szerint esélyesként tartották nyilván a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál. Az csak a puszta véletlennek lehet betudni, hogy az év elején szinte a semmiből előbukkant egy szervezet, a Momentum Mozgalom, amely aláírásokat kezdett gyűjteni a budapest olimpia ellen. Néhány hét alatt az addigi “földalatti alakulat” kirobbanó sikert ért el, kétszázezer aláírást tudott gyűjteni az olimpia ellen, ennek eredményeként a főváros inkább visszalépett a pályázat benyújtásától. A Momentum rögtön a budapesti balliberálisok kedvencévé vált, de Párizsban is csapkodták a tenyerüket, hiszen egy nagyon fontos akadály elhárult az olimpiarendezésük elől.
Mindenesetre minden csak feltételezés, de kétségkívül sok a véletlen és a titokzatosság ebben a történetben. Az viszont biztos, hogy Párizsban volt ok a mosolyra, a franciáknak van okuk megbízni a magyar Momentum fiataljaiban.
Borítófotó: Brigitte Macron momentumosok gyűrűjében, Párizsban (fotó: Momentum Facebook oldala)
