Hosszú hetek óta készítik elő Trump és Hszi Buenos Aires-i találkozóját. Mindkét adminisztráció óvatos optimizmussal nyilatkozott már a hétvégi, Buenos Aires-i csúcs előtt is a megbeszélés várható eredményeiről. Az egyik oldalon Washington vállalná, hogy tavaszig nem vezet be újabb bünetővámokat Kína ellen, cserébe viszont azt várják el, hogy a kínai gazdaságpolitika a változás jeleit mutassa.
Amerikai részről ez alatt azt értik, hogy Peking tartsa tiszteletben a szellemi tulajdont és ne lopja el az amerikai technológiát, szüntesse meg a nagy állami vállalatok dotációját, hogy azok ne tudják dömpingáron elárasztani termékeikkel a világpiacot, valamint azt, hogy fejezzék be az internetes kémkedést. Ez így egyszerre kicsit túl soknak tűnik, valószínűtlen, hogy Kína bevállalná a teljes csomagot. A kínai diplomáciát ismerve inkább az tűnik valószínűnek, hogy a büntető vámok kölcsönös leépítésének javaslatával nyitnak. Ha az USA felfüggeszti az acélra és az alumíniumra kivetett extra terheket, ők felfüggesztik az amerikai energiaipari és mezőgazdasági termékekre adott válaszlépéseket. Ebbe viszont Washington nem fog belemenni, hisz így visszaállna az a kiinduló állapot, ami miatt Trump az egész vámháborút elkezdte.
Ugyanakkor ha mindkét fél részéről van hajlandóság a megállapodásra, valami hasonló létrejöhet, mint amit az USA az EU-val és Japánnal tető alá hozott. Részleges megállapodások, átmeneti büntetővám-felfüggesztések. Japán esetében ez úgy működött, hogy Tokió szinte teljesen kinyitotta autópiacát az amerikai gépjárművek előtt, cserébe viszont Washington elfogadta, hogy ugyanolyan jogok (és ne több) illessék meg a mezőgazdasági termékeknél, mint azon országok esetében, amelyekkel Japánnak szabadkereskedelmi megállapodása van.
Vasárnap este egy Twitter üzenetben Trump bejelentette, hogy Peking belement az amerikai autókra kivetett 40 százalékos büntető vám csökkentésébe és visszavonásába.
Az amerikai elnök, mielőtt felszállt a Buenos Airesbe tartó elnöki különgépre, közölte, hogy “nagyon közel” van a megállapodás Kínával. Hozzátette azonban azt is, hogy “viszont nem tudom, hogy akarjuk-e azt. Nyitott vagyok az üzletre, de őszintén szólva a mostani állapot sincs ellenemre”.
Az elnök múlt hétfőn egy nyilatkozatában közölte, hogy “nagyon valószínűtlen”, hogy a 200 milliárd dollárnyi kínai importot érintő 10 százalékos extra teher január 1-től 25 százalékra emelését elhalasztanák. Sőt, azzal fenyegetett, hogy a további 500 milliárd dollár értékű kínai exportot is büntetővámokkal sújtja. Trumpnál pesze nehéz eldönteni, hogy ez mennyire része tárgyalási stratégiájának. Nem szereti előre felfedni lapjait. Így is történt a hétvégén, a felek végül megállapodtak abban, hogy az USA egyelőre szinten hagyja a 10 százalékos büntető vámszintet.
Larry Kudlow, Trump kereskedelmi ügyekben befolyásos tanácsadója a múlt héten úgy vélekedett, hogy egy elhúzódó kereskedelmi háború komolyan visszafogná jövőre az amerikai gazdaságot. Ez a tőzsdei árfolyamokban is megmutatkozna, márpedig Trump ismert arról, hogy a tőzsdeindexeket hajlamos népszerűségi indexnek is tekinteni.
A (részleges) megállapodás melletti érv az is, hogy az amerikai elnök gyakran beszél arról, hogy szeretné elkerülni elődei hibáit. Úgy véli, hogy nem szabad a “kínai csapdába”, az elhúzódó, végtelen megbeszélések csapdájába esni. Ugyanakkor az is biztos, hogy hosszabb távon semmi olyasmibe nem fog belemenni, ami engedménynek látszik, s így őt gyenge színben tüntetné fel. A megállapodás egyelőre Peking érdeke, hiszen az idei harmadik negyedévben a kínai gazdaság növekedése tíz éves mélypontra, 6,5 százalékra süllyedt.
