Mielőtt Moszkva elindította az Ukrajna elleni katonai inváziót, felmérte a Nyugat lehetséges ellenreakcióit. Akkora egységre, ellenállásra, amelynek most a tanúi vagyunk, valószínűleg nem számított. Még a támadást megelőzően Putyin és körei a fő támaszt Kínában látták, amely elláthatja őket mindennel, ami a szükségszerű, szigorúbb új szankciócsomagban tiltottá vált. Hét oroszországi banknak a SWIFT rendszerből való kizárása is felgyorsította az önálló orosz fizetési-elszámolási struktúrák kiépítését. Kína ebben jóval az eurázsiai nagyhatalom előtt jár. Az első nagy, a nyugatiaktól független kártyaalapú fizetési rendszerét, az UnionPayt már 2002-ben megalkotta.
Mint időközben kiderült, moszkvai szemmel nézve a szankciós helyzet rosszabb, de bizonyos szempontból jobb is a vártnál.
- Jobb annyiban, hogy két, az energia-külkereskedelemben érdekelt nagybankot – Gazprombank, Sberbank – levettek a SWIFT rendszerből kizárandók listájáról.
- Rosszabb abból a szempontból, hogy a büntetőintézkedések olyan területekre is kiterjednek, amelyek kapcsán az Oroszországi Föderáció (OF) nem számított szankciókra.
Másfelől az orosz vezetés olyan lépésekre szánta el magát, amilyenekkel viszont a Nyugat nem számolt. Például március közepén Putyin a Krímbe szólította mindazokat a vállalatokat, bankokat, amelyek el akarják kerülni a nyugati büntetőintézkedéseket. Ez azt jelentené, hogy
a Krím egyfajta speciális offshore-os területté alakulhat a moszkvai politikacsinálók számára, akik kihasználhatják a kínálkozó kiskaput, hogy a Nyugat nem ismeri el a félsziget Oroszországhoz tartozását.
A Krím a Nyugat számára Ukrajna része, amelyre nem vonatkozhatnak a Moszkva elleni szankciós lépések – gondolhatják a Kremlben. Erre a trükkre a nyugati hatalmaknak előbb-utóbb válaszolniuk kell. Ha a krími bejegyzésű cégekre is érvényesnek tekintik a büntetőintézkedéseket, akkor ezzel hallgatólagosan elismerik a félsziget Oroszországhoz tartozását.
Noha logikus lépés lett volna, eddig egyik érdekelt fél sem erősítette meg azon amerikai híreket, hogy Moszkva – érezvén a vártnál is súlyosabb szankciós hatásokat, másfelől az ukrajnai támadás lelassulása miatt keletkezett helyzet veszélyeit – gazdasági és fegyverszállítási támogatásért fordult volna Pekinghez. Kínában az állami propaganda úgy kezeli az ügyet, mint Washington próbálkozását, hogy ellentéteket szítson az ázsiai óriás és Oroszország között, hogy leválassza egymásról a két, a Nyugattal és az USA-val szemben álló hatalmat. A pekingi pártsajtót képviselő, angol nyelvű Global Times élt a gyanúperrel, hogy Joe Biden amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök március 18-ra kitűzött videós csúcstalálkozójának egyik fő témája is ez lesz. Ugyanakkor Washington számára világos, hogy talán Hszi Csin-ping képes hatni Vlagyimir Putyinra az ukrajnai megbékélés érdekében.
Noha a kínai–orosz fegyverüzlet, gazdasági támogatás kérdése továbbra is homályos,
nem kizárt, hogy Peking és Moszkva a világ háta mögött titkos kétoldalú megállapodást kötött.
Kína nagykövete a Washington Postban megjelent cikk szerint ha tudta volna, mi készül, tehetett volna valamit a háború megakadályozásáért. Ugyanakkor Peking, támogatva a gondolatot felvető Moszkvát, átfogó európai biztonsági rendszer felállítását szorgalmazta. E mögött persze az a kínai szándék is meghúzódik, hogy Európát, az EU-t leválasszák az USA-ról, csökkentve az amerikai befolyást. Hogy ez a folyamat oda-vissza érvényes, jelzi: a Jang Csie-cse (Yang Jiechi – nem hivatalosan a legmagasabb rangú kínai külpolitikai vezető, egykori külügyminiszter) és Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó közti március közepi római tárgyalások pekingi olvasata az volt, hogy az USA nem tudta csapdába csalni Kínát Ukrajna kapcsán.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
