Újabb rekordév elé néznek a tőzsdén kereskedett alapok (ETF). A kis költségű, egy adott eszközállományt, például egy részvényindex kosarát megvásárló – azt követő – alapokba az idei első fél évben már 659 milliárd dollár értékű tőke áramlott világszerte a tavalyi egész éves 767 milliárdot követően.
Új iparág születik
Az ETF-ek nemcsak olyan alapkezelőket tettek globálisan is jelentős szereplővé, mint például a Vanguard, a State Street vagy a BlackRock, de a befektetőknek is több millió dollár kezelési költséget spóroltak meg. A kis költség „ára” a piaci benchmarkhozam automatikus teljesítése, ezek az alapok nem próbálják megverni az átlagos hozamokat.
Az indexkövető alapokat 50 esztendővel ezelőtt találta ki a 86. évét nemrég betöltött John „Mac” McQuown, a Wells Fargo banknál összeállított csapatban.
„Nagyjából egy tucat egyetemi közgazdász vett részt a munkában, közülük hat már Nobel-díjas” – nyilatkozta a Bloombergnek a szakember, aki végül a gyakorlatba is átültette az elméleti kutatásokat. A Wells Fargo 1971-ben 6 millió dollárt használt fel a Samsonite nyugdíjalapjából, hogy létrehozzon egy alapot a New York-i börzén kereskedett részvényeknek. Ezek száma akkoriban 1500 körül volt, s az alapba egyenlő súlyozással kerültek be az értékpapírok. A kezdeti próbálkozás nem volt valami sikeres, túl sok időt és energiát emésztett fel a ki- és a bekerülő papírok eladása, megvásárlása, a folyamatos újrasúlyozás. Aztán 1976-ban átalakították az alapot, s az S&P 500-as részvényindex kosarára fókuszáltak. A súlyozás már a cégek piaci kapitalizációja alapján zajlott.
Az alap később – némi átalakulás után – a BlackRock, a világ legnagyobb vagyonkezelője egyik alappillérévé vált. Az indexkövető alapok megszületésénél szintén ott bábáskodott Jack Bogle 1976-ban tette a befektetők széles köre számára is elérhetővé ezt az instrumentumot, azután, hogy megalapította a Vanguardot. Az indexkövetők (vagy az ETF-ek) jelentőségét aligha lehet túlbecsülni, ma az amerikaiak több mint felének van valamilyen részvénypiaci befektetése. A passzív alapok piaca immár meghaladja a 16 ezer milliárd dollárt, ami nagyjából a duplája a kockázati-, a magántőke- és a fedezeti alapok összesített értékének.
Megjöttek a háziasszonyok
Annak idején persze a hagyományos befektetési szegmens erősen ellenezte az új találmányt. „Ha az indexkövető alapok piaca megnő, akkor a piacok tőkeallokációs szerepe teljesen eltorzul, és csak azon részvények iránt lesz kereslet, amelyek szerepelnek valamelyik index kosarában” – figyelmeztetett 1975-ben a Chase Inverstors Management Corp. elemzése.
„Ha az emberek elkezdenek hinni ebben az összevissza bolyongó szemétládában, akkor egy csomó évi 80 ezer dollárt kereső portfóliómenedzser és elemző helyét veszi át évi mondjuk 16 ezer dollárért egy számítógép-kezelő hivatalnok.
Ez egyszerűen nem történhet meg”
– nyilatkozta 1973-ban a Wall Street Journalnek név nélkül egy alapkezelő (vélhetőleg a saját évi 80 ezer dolláros fizetését féltve).
A jeremiádákból sok minden valósággá vált, de az indexkövető, passzív alapok mellett ugyanúgy megvan a létjogosultságuk az aktív befektetési politikát követőknek is. Attól is sokan tartottak, látva ezen alapok egyre növekvő dominanciáját, hogy egy tőkepiaci esés esetén annak hatásait megsokszorozzák a „tájékozatlan” kisbefektetők, a „háziasszonyok” pánikeladásai. A kétségek bizonyos értelemben jogosak voltak, hiszen egy 2019-es elemzés szerint a három nagy, a BlackRock, a Vanguard és a State Street az S&P 500-as index kosarának a vállalataiban a szavazati jogok nagyjából negyedének megfelelő tulajdonnal rendelkezik, és a várakozások alapján az arány két évtizeden belül eléri a 40 százalékot.
Erősödő koncentráció
Ez azonban nem érv az ETF-ekkel szemben, hiszen a meglévő tulajdoni arányokkal már nem lehet mit kezdeni. Az innovációk ellen nincs orvosság – szokták mondani, amire jó példa egy a Financial Times által idézett, 1949-ben, a Fortune-ban megjelent cikk, amely mélységes felháborodást fejez ki azzal kapcsolatban, hogy a Massachusetts Investors Trust befektetési alap ijesztően nagyra nőtt, 110 millió dollárt kezel,
s így a legnagyobb amerikai részvénytulajdonos, és vajon mi lesz, ha az alap befektetői egyszerre akarják kivonni a tőkéjüket.
John Coates, a Harvard Egyetem jogászprofesszora egy 2018-as cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyilvános társaságok tulajdonjoga egyre koncentráltabb lesz az indexkövető alapok térhódításával. Így a passzív befektetési stratégia – amely az indexkosár megvásárlásával teríti szét a kockázatot – a feje tetejére áll, és minden korábbinál erősebb gazdasági koncentrációhoz, vagyis újabb rizikóhoz vezet.
A szakember egyébként az amerikai tőkepiaci felügyelet, az SEC vállalati pénzügyekért felelős igazgatója, s bár nehéz elképzelni, hogy ebbéli pozíciójában mit tudna tenni az általa felvetett aggodalmakkal szemben, az kétségtelen, hogy a következő évtized egyik legnagyobb kérdését fogalmazta meg a részvénypiacok működésével kapcsolatban.
A cikk a Figyelő legújabb számában került publikálásra.
(Borítókép: Carlo Allegri, Reuters)
