A látszat ellenére az Oscar-díjátadó nem csak a tehetségek elismeréséről szól. Mivel az aranyszobrocskának óriási marketingértéke van (a nyertes filmek komoly forgalomnövekedésre számíthatnak, nem csak a jegypénztáraknál, de a DVD és Blu-ray eladásoknál is), ezért a szavazások előtt a stúdiók egy-egy film promozásába és az akadémia tagok győzködésébe becslések szerint akár 10 millió dollárt is hajlandóak beletenni. Ezek a kampányok már csak azért is hasznosak, mert nem minden akadémia tagnak van ideje végignézni az összes jelöltet. Ezért ha egy film kellően jó PR-ral bír, sok extra szavazatot szerezhet. Pláne azokban a kategóriákban, amikhez a szavazók döntő többsége nem is igazán ért. Tipikusan ilyen a legjobb vizuális trükköknek járó díj. Egy akadémia tag névtelenül például azt nyilatkozta a Hollywood Reporternek, hogy idén azért nem szavazott az új Star Wars-film trükkjeire, mert általában nincs oda a Csillagok háborújáért. Az indoklásában egyértelművé tette, hogy hiába szólna erről a díj, nem a vizuális effekteket vette figyelembe a legjobb kiválasztásánál.
De mondjon bárki bármi rosszat is az Oscarra, egy valami biztos: remekül őrizték meg a díj presztízsét. Hogy mást ne mondjunk: ha egy előzetes elején megjelenik egy művész neve mellett, hogy Oscar-díjban részesült, az a többségnek bizony jó ajánlólevél.
Most viszont egy komoly ballépéssel épp ezt a presztízst készülnek múlt időbe tenni. Ugyanis az Akadémia bejelentette, hogy a jövőben azoknak a filmeknek, amik nem elég népszerűek a kritikusok körében, de a közönség oda van értük, oda fogják ítélni a „Legjobb népszerű filmnek” járó elismerést. Persze egyértelmű mire megy ki a játék: a gálák nézettsége évről évre esik, a legjobb film díját pedig rendre olyan alkotások viszik el, amik csak egy maroknyi embert érdekelnek. A tavalyi nyertest, a Holdfényt körülbelül annyian látták 7 hónap alatt, mint az új Bosszúállók filmet az első keddi napján.
A probléma csak annyi, hogy az aranyszobrocska urai túl átlátszóan próbálják meg hajhászni a népszerűséget. Nem gondolhatják komolyan, hogy egy értéktelen díj miatt, amiről előre tudni, hogy olyan film kapja, amit a kritikusok nem szerettek különösebben, majd fiatalok tömegei kapcsolnak oda a gálákra, hogy aztán végignézzenek egy több órás show-t, aminek a jelentős része különféle köszönetnyilvánításokból áll.
Ha több nézőt akarnak, akkor inkább az ilyen presztízsromboló kategóriák kiötlése helyett újra kéne gondolniuk a díjátadók menetét. Kezdhetnék azzal, hogy a játékidőt lenyesik a felére.
