A világ erőforrásait tekintve a szakadék felé megyünk – hangzott el az előadásában. Mit és kinek kellene leginkább tennie a „Föld megmentéséért”?
Evolúciós okokból abban hiszek, hogy előbb-utóbb össze fogjuk magunkat kapni. Láthatóan ezért el kell menni a zsákutca végéig, a szakadék széléig, ahol már talán most is vagyunk. Jó hírnek látom, hogy egyfajta kapkodás elindult. Az biztos, hogy ezt nem Magyarországról fogjuk irányítani. Ahogy sok dolog utoljára érkezik meg hozzánk, ebben a kérdésben is inkább perifériális a helyzetünk. Az üzleti szféra tekintetében nagy a kitettségünk, és itt zajlik is egyfajta gondolkodás technológiai fejlesztésekben, de ennek nem mi leszünk a motorjai. Hogy mikor lesz 1000 kilométerre eljutó elektromos autó, az is Japánban vagy Németországban dől hamarosan el. Passzívak az érintetti csoportok, de rájönnek majd, hogy nem lehet mindig másra mutogatni, ez az állandó felelősségeltolás meg fog szűnni. Fogyasztóként felelősök vagyunk azért, hogy a cégek mit adnak el nekünk és hogy miként kommunikálnak, munkavállalóként azért, hogy miként bánnak velünk, tulajdonosként azért, hogy miként használják a pénzünket. A legerősebb lánc is kis szemek összekapcsolódásából áll. Rengeteg bizonyítékunk van arra, hogy a legkisebb egyéni energia-befektetéssel is óriási dolgokat lehet létrehozni.
Nem vagyok pesszimista, mert látom ezeket az egyedi lelkes kezdeményezéseket. Fogyasztók és munkavállalók egyaránt egyre fogékonyabbak a fenntarthatósági üzenetekre, nekik már sokkal nehezebb eladni nem fenntarthatóan működő vállalatok termékeit.
Az hangsúlyozta az előadásában, hogy itthon a legjellemzőbb, hogy a kutatások alkalmával, sokkal szebb képet festünk, aztán a valóságban mégis megvesszük a környezetszennyező vállalat termékét, mert olcsóbb és mégsem gyűjtjük szelektíven a szemetet?
Ez a társadalmi jelenség persze létezik, de fontos azt hangsúlyozni, hogy sokkal könnyebb lenne jót tenni kényelmesen. Ha kényelmessé tesszük a szelektív gyűjtést, sokkal többen mennek bele, mintha nagy erőfeszítést kellene érte tenni. Ha kényelmessé teszed az embereknek, hogy jól cselekedjenek, akkor jól fognak cselekedni. Nem lehet morális hősökből átlagot csinálni. Olyan sok helyen tehetjük egyszerűvé és egyértelművé a jót, hogy ezek fognak összeadódni egy jó eredménnyé. Az Egyetemen például a hosszú ideje húzódó szelektív gyűjtés problémát rövid idő alatt megoldották a mindenütt elérhető szemétgyűjtők.
Mikor és milyen céllal alakult meg a Fenntarthatósági Tanács a BGE-n?
Az új egyetemi vezetés úgy döntött, hogy az erőforrások egy részét erre a területre fordítja a lemaradások csökkentése és a terület fejlesztése érdekében. De kétségtelen, hogy volt mögötte megkülönböztetési vágy is. Tavaly ősszel kezdődött a folyamat: egy lelkes munkatársakból, hallgatókból álló csoport az egyetem fenntarthatósági stratégiáját elkezdte felépíteni, összegyűjteni a korábbi jó példákat. Kialakítottunk egy 4 elemű stratégiát: a környezeti hatásaink kezelése, a belső közösség fejlesztése, külső érintettekkel való kapcsolat fejlesztése és a fenntartható és felelős oktatás-kutatás. Ezt a stratégiát követtük le azzal, hogy lefektettük egy menedzsment rendszer alapjait, vagyis egy olyan irányítási struktúrát rendeltünk a stratégia megvalósításához, amelyiktől az minden szinten elkezdhet működni. Ennek a stratégiai irányító testülete a Fenntarthatósági Tanács, ez alakult meg szeptemberben, és az a küldetése, hogy felügyelje a stratégiában foglalt célok hosszú távú megvalósíthatóságát. Ez alá beépült a munkatársakból és hallgatókból álló Fenntarthatósági Hálózat. A Fenntarthatósági Központ munkatársainak támogatásával ők viszik a napi ügyeket, a projektek megvalósításáért felelnek. Az egyetem vezetése is komoly kiáll a stratégia mellett, és emiatt már el is indultak a programok.
