Komikus pillanat volt a mulattató jelenetekben egyébként is bővelkedő Nagy Ellenzéki Internacionálé megalakulása folyamán, amikor Karácsony Gergely, szája szegletében az örök, vészjósló mosollyal március idusán kijelentette: akár az ördöggel is össze kell fogni. Ott állt ez a jobb sorsra való fiatalember, háta mögött a büszke, egykori „Ferencz József híddal”, melyet sürgősen átkereszteltek, mint szinte mindent, Szabadsággá, rögtön ahogy megfosztották e népet minden létező szabadságjogától. Akkor is addig keresték az ördögöt, amíg megtalálták.
Tamási Áron tudott erről, vagy erről is, mindent. Azt is, miképpen érkezett meg az új ördög Csíkba:
„Vette az irányt mindjárt Madaras felé, s ahogy jóreggelre a végibe ért, hát csontos ábrázatú székely jő szembe véle. Szúrósan egymásra néztek s továbbmentek, hanem igen feltűntek egymásnak, s nem tudták megállani, hogy néhány lépésről vissza ne nézzenek.
Az ördög elvigyorodott, a székely csúfságnak vette, s belékötött.
– Jere visszábbacska, te rusnya béka!
– Hehe – kacagott Durumó, s már tellegette szőrös lábait arrafelé.”
A kíváncsi székely személyében aztán, mondanunk sem kell, emberére akad a patás. A góbé ugyanis tudja, meddig terjed az ő tudománya, és meglevő eszközeivel, így például agyafúrtságával igyekszik az ördögöt átejteni. Nincs könnyű dolga, mert az ördög ravasz, és gyorsan kiismeri ellenfelét. Az ördögváltozás Csíkban című novella dinamikáját az adja, hogy mindkét fél baleknak nézi a másikat.
Karácsony, úgy tűnik, telhetetlen. Talált már patást. Olyan szövetségesre akadt, akinek még a szeme is füstöl a kénkőtől, ahogy a színpadon ropja a táncot. Annak rendje s módja szerint össze is szövetkezett vele. Ám neki ez sem elég. Az általa kinézett ördög viszont nem hagyja magát. Mindegyre csak Vonakodik.
Nem egyszerű ezzel az ördöggel. Azt mondja a kiszemelt patás, hogy ő senkivel nem paktál, aki felelős „az elmúlt 28 év rombolásért”. Ezek szerint az ördögfinek nyilvánított jobbikos vezér az összes többi szereplőt tartja ördögnek. Na, innen szép – együtt – választást nyerni.
„Engedd meg, hogy bemutatkozzam,
jó az ízlésem, tehetős vagyok,
sok-sok éve járok már a földön,
elrabolom a lelked, ha hagyod”
Ezt már a Rolling Stones frontembere énekelte. Sympathy for the Devil (Együttérzés az ördöggel) című dalában Mick Jagger bemutatja, miképpen bukkan fel a Gonosz a történelem pokoli bugyraiban. Ott jeleskedik a cári család kivégzésénél is. Most pedig nem mással, mint vele szeretne szövetkezni az Új Magyar Internacionálé. Várják is illendően: előkészítették a jó viszkit, meg is húzták az üveget, ahogy azt kell. Másképp nem lehetne túlélni egy ilyen dögunalmas tájékoztatót az egyéni választókerületek koordinációjáról.
Az ördög műve-e vagy sem, de a vendégnek nem adtak belőle. Hiszen őt várták, a patást; miért tekergették volna le a kupakot holmi Vágó Gáboroknak? A meghívottak meg is sértődtek, a házigazdát lerészegezve kivonultak az Internacionálé székházából, és inkább az utcán fagyoskodva tesztelték a tévés stábok kitartását. Mi másért, mint hogy – az elmaradt kortyok miatti sértődöttség mellett – nem akarták magukat égetni a Demokratikus Koalíció logójával. Ezt nyilatkozatba is adták, ott, helyben. Nekik, aznap, a DK volt az ügyeletes ördög.
Szél viszont felajánlotta a közvetítést – mert miként lehet más a politika, mint hogy mindennap máshoz dörgölőzünk? Ha csak az egyikhez simulnának, oda lenne a függetlenség.
Ha a jámbor választó kikacagta magát a látottakon, még néhány hete marad, hogy kifújja magát, és a szavazófülke magányában eldöntse: kit illet szimpátiájával. Reméljük, az ördögöt, jelenjen meg bármely formában, úgy fogja ejteni, mint a székely góbé tette. Egyenest az Olt befagyott jegére, a hídról, jó nagy lendülettel.
