Sokszor beszélünk róla, hogy az internetes kereskedelem itthon nem fut annyira, mint szeretnénk. Nyilván sok mindenen kéne változtatni, például jó lenne, ha az emberek végre megbíznának a netes rendelésekben. Elvégre az esetek túlnyomó többségében semmi probléma nincs a kiszállítással, csakhogy sokszor elég egyetlen rossz tapasztalat, és a bizalom máris oda van. Nekem például majdnem egy hónapba telt, mire sikerült kézhez kapnom egy kisebb, 20 ezer forintot kóstáló csomagot. Szerencsére a rendelésben nem szülinapi ajándék vagy bármi efféle sürgős holmi lapult: csak két filmritkaságot akartam beszerezni Angliából még a nyár végén. A Blu-ray lemezek Londonból Budapestre hamar el is jutottak: augusztus 28-án adták fel őket és a DHL rendszere szerint 30-án 17:45-kor már a magyar főváros egyik raktárában lapultak.
Ma már, hála a digitális fejlesztéseknek, nem csak pontosan követhetjük a csomagunk útját, de pár gombnyomással át is ütemezhetjük az átvételt. Mivel csütörtökön roppant elfoglalt voltam, jeleztem is a DHL-nek, hogy pénteken szeretném átvenni a filmeket. Ehhez csak pár gombot kellett beütnöm a mobilomon. „Nahát már hol tart a világ” – ez a roppant közhelyes gondolat még át is futott a fejemen, amikor megkaptam az értesítést a csomagom pénteki érkezéséről.
Ezután jöttek a meglepetések, méghozzá több felvonásban.
1. Péntek este érdeklődésemre közölték, hogy véletlenül elfelejtették betenni a szállítókocsiba a csomagomat, de ne aggódjak: az ügyintéző ugyanis bevitt a rendszerbe egy üzenetet, ami miatt biztos, hogy hétfőn már nálam lesz a küldemény.
2. Hétfőn egy másik ügyfélszolgálatis azt mondta: hiába a pénteki intézkedés, a csomag megint a raktárban maradt. Alapvetően minden ügyintéző roppant kedves volt, de ekkor a telefon másik végén a hölgy előállt egy javaslattal, amitől hirtelen égnek állt a hajam: azt mondta hogy lehet hogy majd ki kell mennem a reptérre a csomagért (megjegyzem: nem Budapesten lakom). Mégis mi a következő? Ha Londonból rendelek valamit, majd kimegyek érte Londonba? De ez talán a saját ötlete lehetett, mert ezzel az opcióval aztán senki más nem hozakodott elő.
3. De az igazi fordulat másnap jött. Kiderült ugyanis, hogy van némi sansz arra, hogy a csomagomnak lába kélt. Baj lehetett az is, hogy a DHL-nél a cég képviselőinek az elmondása szerint épp ekkortájt valamiféle költözés is volt. Mindenesetre elrendeltek egy belső vizsgálatot: szeptember 4-én még egy e-mailt is kaptam róla, hogy a raktáros kollégák átnézik a terepet. Ha minden igaz, még a kamerák felvételeit is átnyálazták.
4. Végül 11 napig jártak a csomagom nyomában, majd 15-én elküldték az alábbi levelet: „Szeretném tájékoztatni, hogy sajnálatos módon a tárgyban jelölt csomag raktározási keresések eredménye negatív lett, nem sikerült lokalizálni a csomagot, így sajnos elveszettnek kell tekintenünk azt. Természetesen a szükséges intézkedéseket megtettük és biztonsági igazgatóink mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jövőben hasonló probléma ne forduljon elő. Amennyiben a későbbiekben esetleg mégis előkerül a csomag, mindenképpen jelentkezünk. Engedje meg, hogy elnézést kérjek a problémáért, bízom benne, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő.”
Mint látható, a legális filmnézés néha igazán bonyolult hobbi tud lenni. De a történet vége happy end lett. Mikor bő fél hónap után egyértelmű lett, hogy a csomag nem fog beérkezni, jeleztem a dolgot az Amazon áruháznak, ahol a rendelést leadtam. Épp hogy csak elküldtem a panaszlevelemet és a két filmet Londonból már újra fel is adták, persze ezúttal teljesen ingyen. A kinti postázás után mindössze két nappal pedig kézhez is kaptam a filmeket.
Borítókép: illusztráció, MTI
