Persze már régebben is elő-előfordult, hogy egy csapatkapitány ilyen karszalagot viselt, de ezután a hétvége után megelégeltem a dolgot, és utánajártam mire fel ez a hihetetlen felhajtás.
Amit eddig tapasztaltam, az meg sem közelíti, ami Angliában a valóság. Van minden: coming outoló bíró, meleg futballdrukkerek közössége, és a "legjobb": "sportfogadás" arra, hogy ki meleg. Lehet, hogy ez csak nekem újdonság, de bevallom őszintén, eddig csak az foglalkoztatott, hogy ki hova igazol, ki hány gólt rúg, vagy ki vezeti a tabellát a kedvenc bajnokságomban.
Ryan Atkin az első olyan futballbíró Angliában, aki nyíltan vállalja homoszexualitását. Atkin szerint mindenki akkor tud megfelelően teljesíteni a munkájában, ha jól érzi magát a bőrében. Hozzátette, így van ezzel az is, aki focibíróként dolgozik, akkor tudsz kiemelkedően teljesíteni, ha nincs titkolnivalód, ha magadat adhatod.
Bizony, egy coming outra mindig lehet jó okot találni. Azt is tudjuk Atkintől, hogy még nem támadták homoszexualitásával szurkolók. Miért is tették volna? Ha meleg, ha nem az, a bírót úgyis mindenki utálja.
Ha valakinek annyi köze van a focihoz, hogy már legalább egyszer ment a tv-ben meccs miközben mást csinált, az tudja, hogy a West Ham ultráit a világ legrettegettebbjei között tartjá számon. A West Ham szurkolói mostanság viszont arról híresek, hogy már meleg csoportjuk is van "Pride of Irons" néven. Érthetetlen, hogy voltak meg eddig enélkül.
A legjobban azon rökönyödtem meg, mi mindenre lehet fogadni. Két évvel ezelőtt tömegek izgultak azon, ki fog az azt követő évben előbújni. Naná, hogy fogadni is lehetett rá. Az internetes sportfogadó oldal listáján olyan kiváló játékosok szerepeltek, mint Wayne Rooney, Harry Kane, John Terry vagy Joe Hart.
Szomjas György Roncsfilmje jut eszembe, pontosabban az a jelenet, amikor Géza (Gáspár Sándor) és Ádám (Andorai Péter) összevesznek a totón.
"Géza: Wayne Rooney, az tuti meleg. Harry Kane…
Ádám: Az is meleg.
Géza: Nem, ez nálam heteró lesz.
Ádám: Ha nem tudsz totózni, minek kezdesz hozzá? Menj a fenébe Harry Kane-nel!"
Mindezek ellenére érthető, ha a liga kezdeni akart valamit a az angol futballvilágra jellemző homofóbiával, csakhogy ez a kampány nagyon nem erről szól. Itt arról van szó, hogy a pride mozgalom propagandája betört a Premier League-be. Ez a mozgalom messze túl megy azon a célon, hogy a melegeknek ne kelljen suttyó megnyilvánulásokkal szembesülniük nap mint nap. Nem. A gay pride a szivárványos zászló alatt – ami a mozgalom hivatalos jelképe – rendre keményen politizál, és olyan jogokat követel, mint például a melegházasság. Ezzel lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni, de ha van valami, amivel nincs kedvem foglalkozni miközben a kedvenc csapatomnak drukkolok, az a politika.
