A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a március 4-ére kiírt olasz választásokon nem lesz egyértelmű győztes. Így nagyon erős koalíciós kényszer lesz az olasz pártok között. Persze egy olasz választáson mindig lehetnek meglepetések. Például elképzelhető, hogy Silvio Berlusconi jobboldali pártja, a Forza Italia győzelmet arat. Berlusconi ugyanakkor nem lehet miniszterelnök, mert egy bírósági ítélet 2019-ig eltiltotta közhivatal viselésétől. Attól azonban nem, hogy királycsináló legyen. Befutó lehet a populista Öt Csillag Mozgalom, amely széles nyilvánosságot kapott a sajtóban az elmúlt években. Egyes területeken, például Olaszország déli részén el is hódítottak számos szavazót Berlusconitól. Arra azonban kevés az esély, hogy bármelyik párt is önmagában kormányozzon. Ez az új választási törvény miatt van így.
Olaszországban az elmúlt 70 év alatt 64 kormány váltotta egymást – vagyis átlagosan majdnem minden évre esett egy kormányválság. Az olasz törvényhozás kétkamarás, viszont más-más elven választják a két ház tisztségviselőit. A felsőházba egy arányosított, míg az alsóházban többségi választási rendszer alapján lehet bekerülni. Ráadásul a két törvényt az olasz alkotmánybíróság össze-vissza foltozta, így mondhatni társadalmi cél volt, hogy a választásokat szabályozó jogszabályt az állampolgárok által választott képviselők állítsák össze. Fontos cél volt az is, hogy biztosítható legyen a kormányozhatóság.
Az új szisztémában a képviselők egyharmada többségi rendszer alapján kerül be a törvényozásba. Egy választási körzetben az adott párt (vagy pártszövetség) egy egyéni jelöltet állíthat. Aki a legtöbb szavazatot kapja, az jut be. Így az összesen 630 alsóházi helyből 232 ily módon dől el. A felsőház esetében pedig a 315 helyből 109.
A többi hely arányos rendszerben dől el. “Egyéniben” induló pártok 3 százalék felett juthatnak be a parlamentbe, koalícióban 10 százalék a küszöb. Az állampolgárok egy szavazatot adhatnak le, vagyis az egyéni szavazat egyben listás szavazatot is jelent.
Az új rendszer egyébként az Öt Csillag számára nem kedvező, mert fiatal párt lévén nem minden körzetben vannak meghatározó politikusaik. Így viszont ha csak egy szavazat van, akkor a választók feltehetően egy erős (erősebb) jelöltre adják azt, így annak a pártja kapja a listás szavazatokat is.
Ha a választások után nem lesz önmagában kormányképes erő, akkor koalíciós tárgyalások indulnak el. A hosszas politikai kupeckedés már a voksolás másnapján megkezdődik, az első megmérettetés a két ház elnökének megválasztása lesz. A házelnökök személye már megmutatja majd a koalíciós tárgyalások irányát is.
A legkézenfekvőbb koalíció a legnagyobb pártokból állna: a Demokrata Pártból, a Forza Italiaból és az Öt Csillagból. Ez mondjuk stratégiai szempontból nem lenne túl szerencsés az utóbbi számára, hiszen ők az uralkodó politikai elittel és a hagyományos pártokkal élesen szembenállóként határozták meg magukat. Furcsán venné ki magát, ha éppen velük lépnének szövetségre. A hatalom persze nagy vonzerő, így lehet, hogy éppen a mostani választás lesz az a pont, amikor az Öt Csillag elindul a hagyományos pártosodás útján.
A Fidelity International várakozásai szerint a választások eredményeképp egy piacbarát kormány kerül hatalomra. A voksolásig még egy jó hónap van hátra, így célszerű figyelemmel kíséreni az Öt Csillag megnyilatkozásait. A Fidelity szerint nagyobb hajlandóság van bennük a nagykoalícióra, mint azt a piac jelenleg gondolja. Ebből az is következik, hogy egy tisztán jobboldali kormánykoalíció valószínűsége kisebb. Ugyanakkor annak esélye se túl nagy, hogy a Forza Italia és a Demokrata Párt alakítson együtt kormányt.
