Mit gondol az „egy évig nem vásárolok” és a hasonló környezetkímélő kihívásokról, elhatározásokról?
A fogyasztásból szerintem nem vonhatjuk ki magunkat, szükségünk is van arra, hogy motiváljuk magunkat szép tárgyakkal, környezettel, és akár ruhadarabokkal, erről nem szükséges lemondani. De azt, hogy mire költünk, érdemes komolyan átgondolnunk. Nem támogatom az érzelmi alapú, kompenzációból adódó vásárlói magatartást, a tudatos, hosszú távon, valós örömet szerző befektetést viszont igen. Ez a fenntarthatóság lényege, nem a teljes vásárlási stop, mert az sem a mikrokörnyezetünknek, sem az adott ország gazdaságának nem tesz jót. Az is fontos, hogy ez a fajta vásárlás nem jár együtt a lemondás érzésével, és őszinte igényből indul ki.
Öt évvel ezelőtt egyéni üzleti koncepcióval nyitott second hand ruhaüzletet – mi ez, és hogyan vált be a modell?
Azt szerettem volna megmutatni, hogy másodkézből származó darabokat is lehet úgy árulni, hogy az egyben fenntartható és ízléses legyen. Nálam nem egy óriási üzletben a vállfákra tömegével felakasztott, vagy zsákokban kihelyezett, fertőtlenítő illatú, kinyúlt second hand ruhákat talál a vevő. Hanem egy kellemes környezetben elhelyezett, kimosott, kivasalt, jó alapanyagú, jó szabású, akár tervezői darabokat, amelyek olyan nők ruhái voltak, akiket többnyire ismerek, és tudom, hogy minőségi vásárlók, akik vigyáznak is arra, amit egyszer megvettek. Az ide betérőnek ebben a keretrendszerben ugyanolyan élményben lehet része, mintha új, sosem hordott ruhákat vásárolna valahol, és az, hogy közben a környezetvédelemért is tesz, egy plusz faktor. Talpon vagyunk, bevált a konstrukció. Mikrovállalkozó kis halként, cápákkal és bálnákkal teli piacon próbálok fennmaradni, ami nagyon nehéz, de kialakult az a vevőkörünk, amelyre lehet támaszkodni. Nagy sikernek tekintem, hogy vannak köztük olyanok, akik korábban nem vettek volna meg másodkézből származó ruhadarabokat. Nekünk ők a célcsoportunk.
Fotó: Kallus György / VG
Hogyhogy a legnehezebben befűzhető vevőtípust célozza?
Aki egyébként is jár turkálóba, annak az általam kínált darabok talán magasabb árfekvésűek, de nekik is szeretném megmutatni, hogy nem csak a gigaturkálókban lehet a környezeti problémákra érzékenyen vásárolni. Sőt, szerintem azokban pont nem lehet, mert egyrészt arra ösztönöznek, hogy ha ennyire olcsó valami, bármennyit vehetünk belőle. Másrészt rengeteg a maradék, ami afrikai szeméthegyeket képez. Létezik viszont az a vásárlói réteg, amely ismeri a nemzetközi márkákat, szívesen is választ közülük, és abszolút újszerű darabokra vágyik. Szerintem őket kell behívni a second hand-piacra, mert ők az igazi fogyasztók, akik némi edukációval megnyerhetők a tudatosabb vásárlásnak. Ez persze lassabb üzleti fejlődést tesz lehetővé.
Ma már nagyon sok helyen vásárolhatunk használt ruhát – akár online, applikációkon keresztül is.
Ezek azoknak valók, akik nagyon tudják, hogy mit kell nézni egy használt ruhán ahhoz, hogy fel tudják mérni az állapotát. Sajnos, hallok horrorsztorikat, és én is futottam már lyukra, mert például megvettem egy nadrágot, amelynek teljesen kibolyhosodott a belseje, amit nem láthattam a fotókon. Szerintem kevés a biztonságos forrás.
Az üzleti öltözködés mennyibe lazult ma, illetve vásárolhat-e másodkézből az üzleti világban dolgozó nő?
Fontosnak tartom, hogy legyenek konvencionálisabb darabjaink is, mert sok munkahelyen korlátokat támasztanak az öltözködésben, és nem jelenhet meg nagy mértékben a divat egy hölgy ruházatában. A fekete zakó, a nadrágkosztüm vagy a fehér ing alapdarab, amire nem csak egy üzletasszony gardróbjában van szükség, és amelyek megbízható second hand üzletekben igenis megvásárolhatók. Jópár vezető beosztású hölgy állandó vásárlónk, és ők többnyire a designkultúrában is otthonosan mozognak, ismerik, és akár szenvedélyesen gyűjtik a magyar tervezői darabokat – amelyeket tudnak úgy kombinálni a klasszikusabb nadrágokkal, ingekkel, hogy egy tárgyalásra is megfelelő outfit álljon össze.
Fotó: Kallus György / VG
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, „Az, hogy vágyunk valamire, még nem azt jelenti, hogy ne tudnánk nélküle élni”. Hogyan építhetjük be ezt a gondolatot a mindennapjainkba, hiszen soha nem bombáztak ajánlataikkal még ilyen célzottan a márkák?
Erre a second hand vásárlás remekül alkalmas. Szoktam magamnak is vásárolni az üzletben, mert időnként olyan meglepetések érnek, hogy behoz valaki egy 2010-es évekből származó Nanushka-darabot, amit már akkor kinéztem magamnak, de azóta sem tudtam megvenni. Például itt az ősz – nézzük meg, mi az, ami a rendelkezésünkre áll a szekrényünkben, és mi az, amit szeretnénk hozzátenni! Mondjuk keresünk egy trench coatot, egy ballonkabátot. Ez már szűkítés, mert nem négyféle őszi kabátra lövünk, hanem egy konkrét típusra, hosszra, színre, és elhatározzuk azt is, hogy másodkézből szeretnénk megvenni. Amíg viszont nem jön elénk a megfelelő darab, elkezdjük hordani például a bőrkabátunkat, és azt variáljuk. Kreatívnak kell lennünk, és meg kell oldalunk a meglévő darabjainkkal: egy nagy sállal, egy mellénnyel… Tehát mire elénk kerül az a tökéletes ballon, már igazából ott tartunk, hogy tudunk élni nélküle. Persze, ettől megvehetjük, ha tényleg szükségünk van rám– de ebből az átmeneti időszakból, amíg várakoztunk, rengeteget tanultunk. A fast fashion márkák épp arra építenek, hogy nincs idő átgondolni, itt az újabb és újabb kollekció, ha nem vásárolunk, lemaradunk. Nem kell vásárolni, de választhatjuk azt, hogy vásárolunk – a kettő között óriási különbség van.
A férfiak megfordulnak second hand üzletben?
Kevesebben. A férfiak alapvetően tudatosabban vásárolnak, nem véletlenül a nőket célozzák a tömegkampányok. Ráadásul a férfiruhák mindig is tartósabbak voltak, természetesebb az alapanyag, kevesebb a szabásminta, sokkal egyszerűbb, letisztultabb műfaj.
Az előző üzlete Nagykovácsiban volt, most Szentendrén – szándékosan marad távol Budapesttől?
Kisvárosban szerettem volna dolgozni, tehát ez egyrészt egy önző választás. Másrészt szeretek közösséget építeni, ezt kisebb helyeken talán könnyebb megvalósítani, de persze nagyon sok budapesti jár ki hozzánk. Illetve úgy gondolom, hogy a slow fashion része, hogy ránk időt kell szánni: ide ki kell utazni a fővárosból, ezt tervezni kell, tudatosan átgondolni. Sokan összekötik egy kirándulással, ebéddel, Duna-parti sétával, így teljesen más élmény köthető a vásárláshoz, esemény lesz belőle.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: Kallus György/VG
