Az elmúlt időben a különböző ellenzéki csoportosulások által szervezett tüntetések során mind egyértelműbb jelek bukkantak elő arra vonatkozólag, hogy az Orbán-fóbiában szenvedők már nem csak és kizárólag békés eszközökhöz lennének hajlandóak folyamodni a miniszterelnök megbuktatása érdekében.
Még a decemberi kormányellenes megmozdulásokon – melyeknek erőszakos történéseit hosszan lehetne sorolni – tűntek fel különböző kommunista jelképeket viselő, vörös zászlókat lengető figurák, akik között egyes források szerint több külföldi személy is volt. A jelképek között pedig fellelhető volt az Antifasiszta Akció (röviden Antifa) mozgalom szimbóluma is. Ez a fejlemény akkor válik igazán félelmetessé, ha kicsit utánajárunk, kik is azok az antifák.
Az antifák brutális módszereiről
Az antifa mozgalom nevéhez számos erőszakos megmozdulás fűződik több országban is. Bár önmagukról azt állítják, hogy a jobboldali szélsőségesek ellen harcolnak, volt már rá példa, hogy rendőrökre, vagy újságírókra támadtak, mint ahogy azt annak idején az Egyesült Államokban a Charlotsville-i zavargások alkalmával is megtették.
De az antifák Németországban is nagyon elemükben vannak mostanság. Nemrég magukra vállalták, hogy brutálisan összevertek egy brémai AfD-s politikust. Nem ez volt az első eset, hogy a német bevándorlásellenes párt valamely tagját megtámadták volna. 2015-ben Göttingenben Frauke Petry-t, a párt akkori elnökét három maszkos személy gyümölcsökkel teli zsákokkal dobálta meg egy étteremben, miközben nácinak nevezték. A módszer arra enged következtetni, hogy az elkövetők antifák voltak. 2013-ban pedig a mozgalom aktivistái gázolajjal öntötték le egy helyi párttag házának a falát. Más párttagok arra panaszkodtak, hogy rendszeresen kapnak fenyegető hívásokat telefonon.
Németországban ennél már nagyobb erőszakos megmozdulások is előfordultak az antifák részéről. 2015 januárjában 600 emberük rohamozta meg Lipcse központját, megtámadták a helyi önkormányzat épületeit, boltok ablakait törték be, rendőrségi járműveket tettek tönkre, és antifasiszta szlogeneket pingáltak fel a falakra mindenfelé. Érdekes módon a magukat antifasisztákként definiálók a boltok ablakainak betörésével éppenséggel a 30-as évek Németországát, és annak szélsőjobboldali őrületét idézték fel. S ha már itt tartunk, a nácik ellen harcoló önjelölt igazságosztók sokkal több bajt okoznak már az országban, mint maguk a nácik.
Egy 2012-es jelentés szerint az azt megelőző évben a német hatóságok 1160 szélsőbaloldali indíttatású erőszakos cselekményt jegyeztek fel. Ezek során 748 ember sérült meg, 48 százalékkal több, mint 2010-ben. Ehhez képest a szélsőjobboldalhoz köthető bűncselekményekből 2011-ben “csupán” 579-et dokumentáltak. Mindezek után hangzik csak igazán abszurdnak, hogy sajtóértesülések szerint a német nemzetbiztonsági hivatal együttműködik az antifákkal, például az AfD alkotmányosságának vizsgálatához a szélsőbaloldali csoport adatbázisát használták. Pár évvel ezelőtt pedig egy képviselői írásbeli kérdésére adott válaszból kiderült, hogy a türingiai tartományi kormány “Demokrácia, tolerancia és a világra való nyitottság” programjából 2012 és 2015 között összesen 41 263 eurót fizettek ki antifasiszta ellentüntetésekre.
Az antifák talán legnagyobb dobása ez idáig minden bizonnyal a 2017-es hamburgi G20 csúcs elleni tüntetésük volt, mely során az aktivisták üzleteket vertek szét és autókat gyújtottak fel. Az akkori híradások szerint legalább 213 rendőr megsebesült a zavargások alatt.
Az ellenzéki politikusok és értelmiségiek felkészülnek – A következő állomás: Magyarország
Magyarországra visszakanyarodva, mindezek tükrében új megvilágításba kerül, hogy hazánkban is megjelentek az antifa mozgalom jelképei az utcai megmozdulásokon. A téma súlyát fokozza, hogy lelkiekben már az értelmiség és egyes politikai szereplők is erre tréningelik közönségüket. Nemrég a momentumos Berg Dániel és maga Gyurcsány Ferenc is az erőszakba torkolló arab tavaszt hozta fel pozitív példaként a politikai cselekvéseket illetően. A baloldali értelmiség pedig egyre bátrabban vállalja fel kommunista elkötelezettségét. Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia épületénél jelentek meg kommunista jelképek.
Antal Attila politológus, politikai háttérműsorok rendszeres szereplője például Marx A Tőke című művével pózolt az MTA épületénél egy fénykép erejéig, amit aztán büszkén meg is osztott saját Facebookján. Antal egyébként nemrég az ATV egyik műsorában amellett érvelt, hogy a – szerinte – diktatúrával szemben “nem lehet úgy harcolni, hogy betartjuk annak »szabályait«”.
Máskor pedig egyik saját bejegyzése alá a következőt kommentelte: “Természetesen előbb-utóbb polgárháború lesz, pontosabban a hideg polgárháborút fogjuk más eszközökkel vívni. A kérdés az, hogy mi fog mindebből kijönni…”. Majd kicsivel lejjebb így folytatta: “Én természtesen vállalom, hogy kommunista vagyok, a kérdés az, hogy miért vonuljunk közösen háborúba? (Pl. fent '18-at említesz és nyilván a Te szóhasználatodban a "vörös grófra" gondolsz, holott legalább egy percnyi demokratikus kibontakozási lehetőség, vágyálom megvolt ebben az országban, s ugyanez igaz az 1945-46-os időszakra.)”.
Baljós előjelek
A radikálisabb ellenzéki politizálás közbeszédben való előkészítése, legitimálása tehát minden kétséget kizáróan beindult. A receptet pedig nem kell kitalálni, az erőszak kiszervezése az antifa mozgalmároknak, már egy jól kipróbált módszer nyugaton.
Eleddig ugyan hazánkban nem tapasztaltunk az amerikai, vagy a német példákhoz hasonló brutális szélsőbalos akciókat, de épp elég idő telt el a rendszerváltás óta, hogy a mozgalom sok olyan fiatalt találjon magának Magyarországon is, akiknek nincs semmilyen közvetlen tapasztalata a (mindig tragédiába vezető) “nagy eszme” félresikerült megvalósításával. Ha a Facebook keresőjébe beírjuk az “antifa” szót, találunk egy csoportot “AntifaInfo Budapest-Hun” névvel, amely több mint 1000 kedvelőt tudhat magáénak. Márpedig a nyugati példákból láthatjuk, ennél jóval kevesebb elszánt aktivista is elég ahhoz, hogy nagy galibát okozzon.
