Az ügyben a brit Vodafone-csoporthoz tartozó Vodafone Magyarország fordult bírósághoz, mondván, a törvény több elemében is ellentétes az európai uniós joggal.
Juliane Kokott azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a távközlési különadó árbevétel-alapú közvetlen jövedelemadóként nem ütközik a hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvbe, összhangban van a letelepedési szabadság elvével, illetve nem biztosít az állami támogatási szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt az alacsonyabb árbevételű cégek számára.
Mint írta, az adó progresszív jellegéből adódóan a nagyobb árbevételű vállalatok magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, azaz a cégek e szerint eltérő bánásmód alá esnek, ugyanakkor mindez nem jár a külföldi vállalkozások nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, a szabályok nem tesznek különbséget a vállalkozások székhelye vagy származása alapján.
A szelektív előny kapcsán leszögezte, "ennek megállapítását már önmagában kizárja az a körülmény, hogy az eltérő árbevételű és pénzügyi helyzetű cégek nincsenek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben, de ha abban is lennének, a távközlési különadó bevezetésének indokaként megjelölt célok igazolnák az eltérő bánásmódot".
A főtanácsnok feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva javaslatot terjesszen az Európai Bíróság elé a rábízott ügy megoldására. Az indítvány nem köti a bírákat, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ítéletek többnyire megegyeznek az előzetes állásfoglalással.
A luxembourgi bírák ezután kezdik meg a tanácskozást. Ítéletüket későbbi időpontban hozzák majd meg.
Borítókép:MTI/Rosta Tibor
