Az ismét vesztes, örök ellenzéknek nem csupán a választáskor nem sikerült a koordináció, de aztán sem. Addig egységet alkottak, amíg az LMP-t kellett gyomrozni, hogy lám, miattuk buktak a rendszerváltók, mert a fránya Lehet Más a Politika jelöltjei nem léptek vissza az esélyesebbnek vélt ellenzéki indulók javára. Pedig az lett volna a tisztességes, mi? Mert akkor legalább az LMP, bejutott képviselők híján, tisztességben kiesik a Parlamentből.
A nagy egyetértésnek aztán hamarjában, már hétfőn harangoztak. Önjáró Ferenc kibontotta az ellenállás molyette zászlaját. Ellenállást sürgetett a Hír TV-n – hátha bekerül végre az ellenállók és antifasiszták jelesei közé. Úgy szónokolt: nemzeti demokratikus ellenállás kell, amelyhez a pártok önmagukban kevesek. Az ellenálló tömeg mámoros víziója azért fogant az önjelölt népvezér fejében, mert csalt a választáson a Fidesz. A vak is látja, illetve nem látja, mert eltűntek az adatok, ami csak erősíti a gyanút.
A baj csak annyi, hogy a koordináció az Önjáró Fletó féle csalást leleplező projekt esetében sem bizonyult teljesnek, megfeledkeztek néhány neves ellenállóról. Például Horn Gáborról. Bár nyilván nem ő Fletó kedvence, legendás mondata óta, hogy hová is menjen Feri…
Horn Gábor az ATV Csatt című, pártos vitaműsorának hétfői adásában gyurcsányizmust sejtett a választási csalás elméletének hátterében. Mint mondta: a mechanizmus olyan, hogy nem lehet megcsinálni, 500 ezer ember szavazatához kellene hozzányúlni, amire ez a rendszer szerencsére alkalmatlan. Még hozzáfűzte: ráadásul tudják az okát, miért született ilyen eredmény, miért kéne valami egészen mást kitalálni.
Nem kizárólag Horn Gábor maradt ki a konspirációból, hanem Tordai Csaba is. Pedig az alkotmányjogász a Gyurcsány-kabinetek államtitkári posztjait váltogathatta. Ő azt írta Facebook-posztjában: nem hiszi, hogy történt választási csalás… „a terjedő konteók egy része fullra alaptalan és a választási eljárás ismeretének hiányából fakad”.
Bevallom, már azt hittem, George Soros elengedte Fletó meg-megremegő kezét, s lám, most mégis ő lett a vezéralakja az ellenállásnak. A minta hasonló a szlovákiai, vagy az ukrajnai tüntetésekhez, azonban azok élén hiába keresnénk önjelölt vezért, aki éppen a parlamenten kívülről igyekszik leuralni a „k… országot”.
