„Rajta csak, rajta, törhetetlen fajta!” Éppen elérkezett az ideje egy jó kis népfrontnak. Esetükben ugyan nem hazafiasnak, mint az igen csak átkosban, 1954-ben, a Nagy Imre által kezdeményezettnek, hanem hazafiatlannak. A Hazafias Népfront „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása" nyomán alakult. Persze papíron, a valóságban pártutasításra. Manapság már alulról szervezhetik a civilek. Hát igen, a civilek. Nálunk mindenki civil, aki ugyan pártpolitizál, ellenben fedésben, mivel látszatra független értelmiségi. Ráillik ez arra a 26 emberre, akik nyílt levelet fogalmaztak az ellenzéki pártokhoz.
„Abban a meggyőződésben fordulunk önökhöz, hogy mára felismerték: külön-külön egyikük sem képes a mostani kormány eltávolítására. Ezért felszólítjuk önöket, ne akadályozzák a változást sürgető állampolgárok akaratának érvényesülését!”
Kezdik fogalmazványukat a változást sürgető társadalom valamennyi osztályának és rétegének képviselői, a feltámadt népfront hangadói. Akik megadják a változás sürgetésének magyarázatát:
„Harminc évvel a pártállam lebontása után egy új pártállam kiépülésének vagyunk tanúi.”
A változást sürgető állampolgárok szép száma iskolapadból ismeri csupán az átkost, őket az egypártrendszer rémével riogatni botorság, akik pedig átélték a proletárdiktatúrát, jól látják, hogy nem éppen egy új pártállam kiépítése folyik. Bár a levélírók – állítják – ennek a tanúi. Hamis tanúi.
S ha már Tanú:
– Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket – így Pelikán József, gátőr, az ideális tanú, akit Virág elvtárs, azaz Péter Gábor, szabó, majd az ÁVÓ és az ÁVH vezetője e szavakkal nyugtat:
– Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó.
Miről?
Arról, hogy a neo népfrontosok egykor politikai hatalommal bírtak, avagy a hatalom kegyeltjei voltak. Most meg nem bírnak és nem kegyeltek. Ezt az áldatlan helyzetet akarják visszafordítani – a „változást sürgető állampolgárok” nevében.
