Két ország viszonyában meghatározóak lehetnek a bilaterális szerződések, egyeztetések, találkozók. Ugyanígy fontos része ennek, hogy milyen kereskedelmet folytatnak egymással, kialakultak e köztük külföldi tőkeáramlási kapcsolatok. Minél több az olyan tényező, amely miatt szükséges az egymással való jó kapcsolat fenntartása, annál kisebb az esély arra, hogy későbbiekben fegyveres konfliktus alakuljon ki közöttük – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Ha mégis kialakul a konfliktus, akkor a gazdasági nehézségek mellett felmerül az is, hogy képes lesz-e az érintett állam/államok a korábbi – feltehetően magas – tőkevonzásra. Több olyan tanulmány és kutatás is született a témában, amely szerint egy katonai konfliktus nincs hatással a tőkevonzó képességre. Figyelembe véve a ma zajló harci cselekményeket a világban, ezt a nézetet megcáfolhatjuk azzal, hogy a legtöbb befektető érzékeny az ilyen instabil helyzetekre, így ha nem is szünteti meg a tőkekihelyezést, de mindenképpen csökkenti annak mértékét. A befektetőnek nemcsak a fogadó ország adósságfizetési képességeivel kell foglalkoznia, hanem az ország politikai döntéseivel is, amelyek akár a befektetés váratlan elvesztését is eredményezhetik.
Rizikófaktorok sora
A gazdaságkutató elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy a háborúk nemcsak a lokális, de a regionális és a globális piacokra is jelentős hatással vannak, főként ha olyan területeken folynak fegyveres konfliktusok, ahol fontos nyersanyagok forrásai is találhatók (kőolaj, földgáz, ritka földfémek). A konfliktusok miatt kialakuló ellátási, termelési akadályok közvetlenül hiányt képesek okozni a kínálati láncban.
Kialakulhatnak logisztikai, energiaellátási problémák, emelkedhetnek az árak, emellett pedig a háború által érintett területeken gondoskodni kell a kitermelő- vagy gyártóegységek fokozott védelméről, készletéről. Mindezeknek költségnövelő tulajdonságaik vannak, így nem véletlen, hogy számos termék ára egy-egy háborús időszak alatt duplájára vagy még annál is magasabbra nő
A termékek gyártása, kitermelése esetén a következő rizikófaktor a munkaerő. Háborús helyzetben elsősorban a férfiak tűnnek el rövid idő alatt a munkaerőpiacról, helyüket pedig nem minden esetben tudják női kollégáik átvenni. Egyes érintett ágazatokban emiatt további kiesésekkel lehet számolni, hiszen csökkenhet a termelés értéke, kevesebb kerülhet piacra az adott termékből, amelynek az ára is magasabb lehet mindezek miatt. A másik két fontos kritikus pont az energiaellátás és a szállítmányozás. A termeléshez energiára van szükség, annak stabil biztosítása elengedhetetlen a működéshez. Ha a háború során megsérülnek az energetikai létesítmények, a termelés kapacitása is csökken, esetenként le is állhat. A logisztikánál ugyancsak nehezítő tényező, ha a konfliktus által sújtott térségből kell leszállítani a terméket, ahol akár infrastrukturális, akár egyéb, ezt befolyásoló tényezők jelentenek nehezítő körülményt. Mind az energiahiány, mind a szállítmányozási nehézségek kirajzolódnak az eladási árakban, amelyek így a kereskedőknek és a fogyasztóknak is áremelkedést jelentek.
Két esettanulmány
Az Oeconomus két esettanulmányt ismertet a fentiek fényében, az egyik az orosz–ukrán háború, a másik a szíriai polgárháború hatása az ország külfölditőke-vonzására. Az egyikben két ország háborúja bontakozott ki, amely az elmúlt két év során tovább eszkalálódott. A másikban egy több mint tíz éve tartó polgárháború nemzetközivé válása került fókuszba. Mindkét esetben azonos, hogy a gazdaságok teljesítménye radikálisan csökkent, az országok jelentős részét érő támadások miatt magas az infrastrukturális, emberi és építménykár is. Visszaesett a külföldi közvetlen tőkebefektetések száma is, nemcsak az adott ország, de a szomszédos államok területein is. Szankciók is érvényesülnek a háborúk során, mind az orosz–ukrán, mind a szír példákban találkozhattunk vele. A háborúk kezdetekor Szíria és Ukrajna nem állt azonos gazdasági színvonalon: Ukrajnában 2014-re kezdődött volna el a korábbi gazdasági válság miatti visszarendeződés és növekedés. Szíriában a polgárháború előtt kezdődött el egy gazdasági nyitás és reform, ami kedvező irányba terelhette volna az ország helyzetét.
A harcok megindulásával ezek a fejlődési lehetőségek tűntek el. Ukrajnában 2016 és 2021 között sikerült valamelyest javítani a korábbi gazdasági helyzeten, de a 2022-es események mindezt ismét visszaszorították.
Oroszország számára ugyancsak több negatív következménnyel jár a háború, hiszen külkereskedelmében több új kapcsolatot is ki kellett alakítani az elmúlt években, emellett pedig a kivonuló nyugat-európai tőke helyére is más befektetőket kellett találnia. Szíria az elmúlt egy-két évben tett előrelépéseket az ország gazdasági kapcsolatainak helyreállítására, de a kialakuló izraeli–palesztin helyzet miatt kétséges, hogy ezek a közeljövőben eredményesek lesznek-e.
Negatív függőségek
A háborúk, nemzetközi konfliktusok kétségkívül negatívan hatnak a külföldi tőkebefektetések áramlására. Egyrészt a befektetők elmaradása, másrészt a tőkekivonás okozhat nehézségeket az érintett országoknak. Az emiatt kialakuló gazdasági problémák többrétűek: a tőkekivonás miatt megszűnő termelési egységek munkaerő fölösleget teremtenek, tehát tovább növekedhet a munkanélküliség, csökken a fogyasztás. Romlik az ország teljesítőképessége, kevesebb terméket tud exportálni. Mindezek miatt növekszik az állam kitettsége elsősorban azon országok irányába, amelyek támogatják gazdasági fennmaradását. Ez egy negatív függőséget indíthat el, elsősorban a támogatások, humanitárius segítség irányába, ami tovább nehezíti egy békekötést követő helyreállítás megkezdését – írja az elemzés.
Borítókép: Illusztráció Fotó: Anadolu via AFP
