Broder a Die Welt című lapban megjelent írásában arra a hetek óta tartó Lengyelországgal kapcsolatos vitára reagál, amely a lengyel kormány azon erőfeszítése miatt tört ki, hogy a lengyel államot ne tehessék felelőssé a holokausztért. A vitába természetesen a németek is beszálltak, de Broder szerint ez nagy hiba.
A lengyel miniszterelnök azon nyilatkozata, miszerint a holokauszt elkövetői között zsidók is voltak, sok kritikát kapott. Maga Broder sem ért egyet ezzel a kijelentéssel, bár cikkében kifejti, valóban voltak a nácikkal kollaboráló zsidók, de ez mégsem teszi őket elkövetőkké, mert ők abban a helyzetben ettől egy “túlélési garanciát” reméltek. Broder ezt ahhoz hasonlítja, mint amikor “egy megerőszakolt asszony részt vett az erőszakban”.
Ennek ellenére Broder szerint a németeknek nem kellene igazságot tenniük ebben a vitában, “még ha a lengyel miniszterelnök butaságot is beszél”.
Broder úgy véli a németek az “újrajóváválás” folyamatában megszerezték maguknak a jogot, hogy másoknak morálról prédikáljanak. “A német imperializmus már nem a nap alatt keresi a helyét, hanem úgy fogalmazza meg a mondatot, hogy: »éppen mi németként, akik a történelemből már tanultunk…«, és éppen ebből adódik az a kötelezettségünk, hogy másoknak megmondjuk, mi az, amit rosszul csinálnak, és mi, az amit jobban kellene csinálniuk. Az amerikaiknak, akik az »America first!« jelszavát kiáltják az izraelieknek, akik nem akarnak eltűnni a történelemből, a hollandoknak, mert Geert Wilders-t választották meg, a lengyeleknek, akik ellenállnak, hogy a Brüsszelből részükre kiosztott menekülteket befogadják. Mi nem csak az autóinkat és a tankjainkat akarjuk az egész világba exportálni, hanem a mi »Willkommenskultúránkat« is” – értékel Broder.
A publicista így folytatja: “A mi specialitásunk nem csak a cigánypecsenye és az almatorta, hanem a nyílt határok, amik a mi példaképfunkciónkat alapozzák meg Európában. És mialatt mi az agresszív antiszemitizmust importáljuk, aminek a felszámolásával nem is olyan soká egy antiszemitizmus-megbízott fog foglalkozni, és mialatt a zsidóknak egyre kockázatosabbá válik a fejükön kipával egyes városrészekben sétálni, felvilágosítjuk a lengyeleket az ő antiszemitizmusukról és felszólítjuk őket, hogy nézzenek szembe a saját történelmi örökségükkel”.
Broder ennek kapcsán azt is hozzáteszi, “ízléstelen, ha a hóhérok házában a szomszéd pincéjében lévő hullák miatt háborodnak fel”. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a németek nagyon keveset tudnak a lengyelekről, arról, hogy hányszor osztották fel országukat, “mennyi lengyel pusztult el a náci időkben, mert ők ellenálltak, zsidóknak segítettek”.
“És ha egy törvényt elfogadnak, ami nekünk butának tűnik, az az ő és nem a mi ügyünk. Hagyjuk békén a lengyeleket! Nekünk elég sok házi hülyeségünk van, amivel foglalkoznunk kellene” -zárja gondolatait Broder.
