Akár hosszú távon is a jelenleginél erőteljesebben támaszkodhat majd keleti építőanyag-forrásokra a magyar építőipar, ebben azonban már a kormányé a fő szerep, ugyanis az államközi megállapodásoknál nagy súlya van a bizalomnak, a barteren alapuló egyezségeknek.
Mindenki a költségnövekedés fedezetét keresi az építőiparban, miután drasztikusan drágul egyes építőanyagok alapanyaga a világpiacon
– mondta a Világgazdaságnak Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke. Azonban nem csak a kivitelezési idő nőtt a járványhelyzet miatt, a megvalósítási költségek is emelkedtek. Ez utóbbinak az oka az ágazat munkaerő-megtartó képessége érdekében érvényesített 5-6 százalékos, a bérfeszültségeket enyhítő emelés, és idén áprilistól az anyagköltségek megugrása is. A folyamatban lévő munkáknál megoldást jelenthet a műszaki tartalom átgondolása is, de erre jellemzően csak a legvégső esetben kerül sor, most inkább az alternatív építőanyagok használata lehet a hatékony forgatókönyv.
Példaként a betonacélt említette Koji László, mondván, nyugat-európai helyett fehérorosz vagy kazah beszállítókkal kell együttműködni, azaz keleti relációkból jövő, jó minőségű anyagokkal lehet pótolni a kieső és megdrágult német termékeket.
Akár hosszú távon is a jelenleginél erőteljesebben támaszkodhat majd keleti építőanyag-forrásokra a magyar építőipar, ebben azonban már a kormányé a fő szerep, ugyanis az államközi megállapodásoknál nagy súlya van a bizalomnak, a barteren alapuló egyezségeknek.
Hasonló helyzetben már volt az ágazat 2017–2018 fordulóján, akkor a keresleti-kínálati viszonyok változása miatt emelkedtek az árak, most viszont sokkal összetettebb a kép. A nyersanyagok világpiaci drágulása mellett olyan termékkörökben is áremelési törekvéssel találkoznak a piaci szereplők, amelyeknél ezt semmi nem indokolja.
Érdemes lenne összetevőnként megvizsgálni az egyes termékeket, mert az általános drágulás markáns hatással van a hosszú futamidejű, azaz másfél éven túl megvalósítható beruházások árazására is
– fogalmazott az ÉVOSZ elnöke. A vészharangot megkongatta az ágazat, amely a korábbinál nagyobb volumenű szerződésállományra építi az idei évet, viszont már május közepe van, és még mindig nem látszik az állami és önkormányzati megrendelésállomány emelkedése.
A járvány miatt nem állt le az építőipar, de a szerződéskötések látványosan nehézkesebbek, ezeket muszáj lesz gyorsítani, mert a tervbe vett beruházásokat minden érdekelt el akarja indítani.
Aligha vigasz, hogy a magyar helyzet korántsem egyedülálló, a Német Építőipari Főszövetség is arra hívta fel a figyelmet, hogy az építőanyag-gyártók már nem tudnak lépést tartani a megnövekedett világpiaci kereslettel, amelynek motorja Kína és az Egyesült Államok nagy fordulatszámon pörgő gazdaságának elszívó hatása. A német építőipar még mindig elegendő megrendelésállománnyal rendelkezik, de már nem képesek mindent időben kivitelezni, az építőanyag-hiány pedig automatikusan vezetett az árak emelkedéséhez is.
A már megkötött szerződéseket az építőanyag-beszállítók még szerződéses áron teljesítik, újabb megrendeléseket azonban már csak napi áron vesznek fel. A főszövetség javasolja, hogy a szerződésekbe foglaljanak bele a vállalkozások egy úgynevezett építőanyagár-változási záradékot. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy a közeljövőben a nagyobb, anyagigényes beruházásokról a megrendelők átmenetileg le fognak mondani, így az építőipar rendelésállománya csökken, és megtorpan a konjunktúra – írta Mervai Péter, az ÉVOSZ németországi képviselője.
(Borítókép: A Ferroport Kft. acél termékei a Csepeli Szabadkikötőben. 2017.01.06. (Móricz-Sabján Simon)
