Egészen eddig úgy látszott, hogy a német közlekedési lámpa (így is nevezik a német kormánykoalíciót) következmények nélkül villoghat egyszerre minden színben. Novemberben azonban ez az atipikus működés életveszélyes balesetet okozott a gazdaságban, ugyanis a kereszteződésben frontálisan ütköztek össze az ideológiák – írja Nagy Márton a Magyar Nemzetben azzal kapcsolatban, hogy fény derült arra, hogy a kormánykoalíció – amint azt a német alkotmánybíróság kimondta – alkotmányellenesen költötte el az adófizetők, de még a hitelezők pénzét is.
A gazdaságfejlesztési miniszter véleménycikkében kifejti:
Az elmúlt években ugyanis a németek szépen lassan kiüresítették a költségvetést, és a fiskális politikát a büdzsén kívüli speciális alapokba „száműzték”, mert ebben a szürkezónában tudtak csak megállapodni egymással az egyébként merőben különböző elveket követő kormánypártok. Ezzel azt érték el, hogy a költségvetés látszólag fegyelmezettnek tűnjön, miközben az alkotmányban szereplő adósságféket, amelyet 2009-ben vezettek be és a Covid-veszélyhelyzetre hivatkozva felfüggesztettek, egyszerűen kijátszották. Így voltaképpen a költségvetésen kívül, hitelből finanszírozták nagy ideológiai vízióikat.
A szaktárca vezetője szerint mára azonban odáig jutottak, hogy a költségvetésen kívüli alapok összegezve már nagyobbá váltak, mint maga az éves büdzsé.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Németországnak gyakorlatilag egy második költségvetése is van.
Nagy Márton így vélekedik:
Mondhatnánk azt is, hogy „trükkök százaival” adtak hamis képet az állam pénzügyi folyamatairól. Magyarországon ez szerencsére már csak egy távoli emlék 2010 előttről, a Gyurcsány-korszakból, amely persze továbbra is rémisztő mementóként kell hogy figyelmeztessen bennünket, azonban Németország esetében mindez nemcsak meglepő, hanem egyenesen riasztó, aggasztó valósággá vált.
A közpénzügyek és az adószedés a legalapvetőbb szuverenitási feltételek között találhatóak, így egyértelműen a gazdaság feletti technokrata „hatalomátvételnek” tekinthető az a folyamat, amelynek eredményeképpen árnyékköltségvetésekbe rejtik a fiskális politikát, ráadásul tetszés szerint címkézik át – térítik el – az állami forrásokat.
Több tíz milliárd eurós közpénzügyi űrt hagyott maga után az alkotmánybíróság november 15-i döntése, amelynek értelmében a továbbiakban már nem lehet a kiadásokat adósságra építve, különalapokból finanszírozni: az alkotmány őrei ugyanis befagyasztották a klímavédelmi alap projektjeit, és az új kiadásokat is leállították. Ráadásul egyes nemzetközi elemzések szerint nemcsak a bírósági rendelkezéssel érintett hatvan-, hanem összességében akár 770 milliárd eurónyi állami forrás sorsa vált ezáltal kérdésessé.
A cikk teljes terjedelemben a Magyar Nemzet oldalán olvasható
Fotó: Mónus Márton
