Ismét felröppentek azok a hírek, miszerint a férfiak jóval előrébb vannak a fizetési ranglistán mint a nők: Európában és Magyarországon is. Ezek szerint nem “kifizetődő” hölgynek lenni!
Ne dőljünk be ilyen könnyen a tudományos köntösbe burkolt szakértőinek tűnő szövegeknek. Úgy érzem, ez ugyanolyan, mint amikor egyik amerikai egyetemen egy diák olyan petícióhoz gyűjtött aláírást, amelyben be akarta tiltani a dihidrogén-monoxid nevű anyagot, mert izzadást, hányást is okozhat, a savas esőknek meghatározó komponense, gáz állapotban súlyos égést idéz elő, hozzájárul az erózióhoz és már a gyermekek szervezetében is megjelent. Ötven megkérdezettből negyvenhárom egyetértett, aláírta, s csak heten jöttek rá, hogy ez az anyag a víz.
Akkor nézzük, mit állítanak az aktivisták!
Konkrétan az alábbiakat. Jelenleg 58 nappal kell többet dolgozniuk a női munkavállalóknak ugyanazért az éves fizetésért mint, amit férfi munkatársaik kapnak. 2020-ban február 27-ére esett az egyenlő fizetés európai napja, amelyet minden évben azon a napon tartanak, amikor a nők végre utolérik a férfiak előző évi fizetését. Jelenleg 58 nappal kell többet dolgozniuk a női munkavállalóknak ugyanazért az éves fizetésért mint, amit férfi munkatársaik kapnak. Sajnálatos módon a bérszakadék Magyarországon is komoly problémát jelent. Cél, hogy az Európai Unióban olyan kötelező érvényű szabályok szülessenek, amelyek alapján a nemek közötti bérszakadékot nullára lehet csökkenteni 2030-ig. Garantálni kell, hogy az unióban minden férfi és nő ugyanazért a munkáért ugyanannyi bért kapjon.
Szalai Piroska, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) elnöke (Fotó: Balogh Zoltán / MTI)
De mi a gond ezzel a hírrel? Elég hihetőnek tűnik!
Nézzük először a szikár tényeket. Az Eurostat évente közzétesz egy nemek közti fizetéskülönbség (gender pay gap – GPG) mutatót, amibe a fenti hírek kiagyalói minden szakértelmet mellőzve áltudományos módon belemagyaráznak olyan dolgokat, amihez a mutatónak semmi köze. A GPG mutatót úgy számolják ki, hogy az adott országban a 10 fő feletti szervezetekben dolgozó férfiak átlagkeresetét és az ott dolgozó nők átlagkeresetét meghatározzák a két átlag különbségét képzik, majd ezt a különbséget megnézik, hány százaléka a férfiak átlagának.
Rendben, vegyünk egy példát!
Példaországban két ágazat van. Egyik a szociális, abban 10 ember dolgozik, köztük 7 nő 1 aranyat keres, 1 nő (a vezető) 2 aranyat, s 2 férfi beosztott is 1-1- aranyat, mert a vezető mindent megtesz azért, hogy a nemek fizetése közt ne legyen eltérés. A másik ágazat mondjuk az infokommunikáció, ahol szintén 10-en dolgoznak, csak ott 7 férfi keres 2 aranyat, 1 férfi vezető 3 aranyat, s mivel ez a vezető is figyel a nemek közti egyenlőségre, ezért az itt dolgozó 2 nő is 2 aranyat keres. Számoljuk ki a Példaországban a GPG-t! Nők átlaga: (7×1 arany a szoc. ágazat + 1×2 arany a vezetőnő + 2×2 arany az IKT ágazat) / 10 fő = 13/10 = 1,3 arany. Férfiak átlaga: (2×1 arany szoc. ágazat + 7×2 arany IKT ágazat + 1×4 arany vezető) / 10 fő = 20/10 = 2 arany GPG: (férfiak átlaga – nők átlaga) / férfiak átlaga = (2 – 1,3) / 2 = 35% a nemek közti különbség!
Hogyan lehetne a különbséget csökkenteni az országban?
Úgy, hogy csökkentjük az ágazatok közti különbséget, a legkisebb és a legnagyobb fizetések közti arányt, azaz zárjuk a bérollót. Mivel a példánkban az azonos munkakörben dolgozók közt nincs különbség, így a példa is mutatja, hogy tévút az egyenlőség hiányát keresni e mutatóban. A gazdasági intézkedések befolyásolják igazán a bérkülönbséget, az emberjogi intézkedéseknek nincs valós hatása rá. Azt a célt pedig, hogy 2030-ra tűnjön el a nemek közti bérkülönbség csak úgy lehet elérni, ha minden ágazatban ugyanannyit keresnének a munkavállalók, azaz a példabeli szociális ágazatban ugyanannyit keresnének a nők, mint az informatikában a férfiak. Félreinformálás az is, hogy hazánk rossz lenne e mutatóban.
Miért, jó?
Február végén hozta nyilvánosságra az Eurostat a 2018-as adatokat. 2012-2018 közti hat évben Magyarország GPG mutatója majdnem megfeleződött. Ez a legnagyobb javulás az unióban. 2012-ban volt az unióban is és hazánkban is a legmagasabb az arányszám, a tagországok átlaga akkor 17,4 százalék volt, hat év alatt 15,7 százalékra csökkent, azaz 1,7 százalékpontot javult. (Az álhírben emlegetett 58 nap az év 365 napjának 16 százaléka, a 2017-es értékből számolták ki.) Magyarország értéke ennek ötszörösével csökkent ugyanezen hat év alatt: 2012-ben 20,1 százalékon álltunk, s a 21. helyen voltunk a tagállami rangsorban, 2018-ra 11,2 százalékra csökkentünk, ami a 8. helyet jelenti. Eközben megelőztük többek közt Finnországot, Portugáliát, Franciaországot, Hollandiát, Dániát, Írországot, Lettországot, Litvániát, Spanyolországot, Svédországot, Nagy-Britanniát is. 2014 óta az unió átlagánál is jóval kisebb a mutatónk. A V4 országok közül Lengyelországgal együtt a tagállami sorrend első felében foglalunk helyet, az uniós átlagnál jobbak vagyunk, míg Szlovákiának és Csehországnak az átlagnál nagyobbak a mutatói.
Ha nagyobb időtávban „matekolunk”, mi jön ki?
A 2012-2018 közti időszakban a legkiemelkedőbb évünk 2014 volt, amikor egyetlen év alatt 3,3 százalékpontot javultunk ezzel abban az évben a tagállamok legkiemelkedőbb eredményét értük el, sőt ez az évtized legjobb eredménye az unió összes országát vizsgálva is. A második legjobb évünk 2018 volt a 2,1 százalékpontos javulással második helyezettek lettünk Észtország mögött. Tudjuk, hogy a közszférában bértábla szabályozza a fizetéseket, ott az azonos munkakörben dolgozókra szigorú szabályok vonatkoznak, tilos nemek szerint különbséget tenni. A versenyszférában pedig a profitérdek nem engedi meg, hogy indokolatlan különbséget tegyenek a nemek között. Ha szervezeti szinten nem érezhető a különbségtétel, akkor hogyan lehet, hogy nemzetgazdasági szinten – sőt többször még ágazati szinten is – nagy különbségeket mutat a férfiak és a nők átlagfizetése?
Kérdésre kérdés: miért volt hazánkban 2013-ban az oktatási ágazatban a férfiak átlagfizetése 36 százalékkal magasabb, mint a nők átlagfizetése?
Azért, mert 2013-ban olyan alacsony voltak az ágazatban a keresetek, hogy a pályakezdők és az alsó bérkategóriákban dolgozók közt alig találtunk férfiakat. A férfi pályakezdő pedagógusok pályaelhagyók lettek, s az idősebb vezetői munkakörökben maradtak csak az ágazatban férfiak. A béremelések hatására ismét megjelentek az ágazatban a fiatalabb férfiak is, illetve a legalacsonyabb kategóriákban dolgozó nők bére is jelentősen nőtt. Így aztán a két csoport átlagfizetése közeledett egymáshoz, 2018-ban már „csupán” 13,8 százalékkal volt magasabb a férfiak ágazaton belüli átlagbére a nőkénél. A 2014-es csúcsévben a legjelentősebb javulást az oktatási ágazat már említett 22,6 százalékpontos csökkenése okozta a pedagógus béremeléseknek köszönhetően. Ebben az évben sikerült először az uniós átlagnál jobbnak lennünk, s ez lett az első olyan évünk, amikor a közszférában alacsonyabb fizetéskülönbséget tudunk kimutatni, mint a magánszférában. Hazánkban a magánszféra 2008-2013 közt az uniós átlagnál jobb mutatóval bírt, az uniós módszertan szerinti összesített mutatónkat a közszférabeli magas fizetéskülönbségek rontották le. Majd 2014-2017 között minden évben valamely nagy létszámú közszférabeli csoport számára (az oktatás mellett egészségügy, szociális szféra, közigazgatás) sikerült jelentős béremelést végrehajtani, így a közszférában kisebb fizetéskülönbségek alakultak ki. Majd 2018-ban – s már tudjuk a KSH tájékoztatójából, hogy 2019-ben is – a jelentős mértékű munkaerőhiány következtében a keresetnövekedés a magánszférában volt nagyobb, így 2018-ban ott csökkent jobban a nemek közti fizetéskülönbség, s valószínű, hogy 2019-ben is ezt fogjuk tapasztalni, ha megérkeznek a statisztikák. 2018-ban a szállítás, a pénzügy-biztosítás, az infokommunikáció, a kereskedelem, a feldolgozóipar területén is jelentős javulást tapasztalhattunk. Tehát mind az ipar, mind a szolgáltatási ágazatokban zárult az olló a férfiak és a nők közt. A korcsoportok közül mindenhol volt javulás, de az 55 évesnél idősebbek esetében tapasztalható a legjelentősebb.
Akadnak esetleg olyan ágazatok, ahol a nők javára billen a mérleg?
Nálunk két olyan jelentős létszámú ágazat is van, ahol a nők többet keresnek, mint a férfiak: az építőipar és a szállítmányozás. Mindkettőben rengeteg alacsony iskolai végzettségű férfi dolgozik, s a nők ezekben az ágazatokban kevesebben vannak, magasabb végzettségűek, sokszor inkább közép vagy felső vezetők általában a cégek pénzügyi vagy HR területein. Nemzetközi összehasonlításokra ugyan két különböző statisztikai mutató is használatos a nemek közti fizetési különbségek vizsgálatakor, de egyik sem alkalmas az azonos munkakörökben dolgozók kereseteinek összehasonlítására, mert egyik sem tartalmaz munkaköri bontást. Az Eurostat által használt nemek közti fizetéskülönbségek mutatója a vizsgált összes nő és összes férfi átlagórabérének különbségét mutatja. Az OECD a nők fizetésének mediánját – középső értékét – hasonlítja a férfiak mediánjához. Tehát nagy hibát vét az, aki e mutatókból az azonos munkát végző nők és férfiak kereseteinek eltérésére következtet, illetve az, aki e mutatókkal kívánja igazolni, hogy szerinte mekkora egyenlőtlenségek jellemzik a nemzetgazdaságunkat.
Itt sem árt egy kis számolgatás.
Újból nézzünk egy példát: az ágazatok vizsgálatánál látható, hogy az építőiparban hazánkban 2018-ban 11,9 százalékkal, a szállítás és raktározás ágazatban pedig 12,1 százalékkal magasabb volt a nők átlagórabére a férfiakénál az Eurostat mutatója szerint. Ez nem jelenti azt, hogy a nők ugyanabban a munkakörben kerestek jobban a férfiaknál, hanem azt jelenti, hogy az ágazatban dolgozó nők átlagosan magasabb jövedelemmel bíró munkákat végeztek, valószínűleg magasabb átlagos iskolai végzettséggel, sokan közülük középvezetőként (pénzügy, HR, stb), hisz ezen ágazatokban rengeteg az alacsonyan képzett férfi munkaerő, amely csökkenti a férfiak átlagát. E tények is mutatják, hogy a mutató igazán elnagyolt módon vizsgálja a folyamatokat, a társadalmi egyenlőségek mérésére alkalmatlan, s hibás következtetéseket lehet csak levonni belőle.
Van olyan nagy tekintéllyel bíró szervezet, amely alátámasztja a fentieket?
A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő OECD medián alapú mérése szerint mindig a legjobb mutatóval rendelkező országok egyike voltunk, jóval az OECD országok átlagértéke alatti mutatónkkal. Hazánkban volt a legnagyobb eltérés az átlagon alapuló és a mediánon alapuló mutató – azaz az Eurostat és az OECD mérése – között. Az OECD még csak 2016-ig adja meg a magyar értékeket, később fogja csak nyilvánosságra hozni a 2017-2018 évieket, így a nagy keresetemelkedési időszak hatásait még nem tudjuk vizsgálni, várnunk kell.
.
Borítókép: Hyejin Kang, PuzzlePix/Shutterstock
