A jegyzetíró ráadásul túllépet a hazai liberálmensevikek legyintésén, vagyis, hogy a Soros-terv a magyar kormány kampányfogása, s a talon aljáról előkapta az antiszemita kártyát. A szerző ugyanis a Soros mester elleni kampányban antiszemitizmust szimatolt.
Ez korunk adu ásza. Igazság szerint, a sajtótermék nem haladta meg az egymásra fújó ellenzéki véleményvezéreket, mivel az antiszemitázás az ő fegyvertáruk könnyen előrántható kézifegyvere. Szép ez a globális egyetértés, biztos egy helyütt érzékenyítették mindannyiukat. Azonban mióta Benjámin Netanjáhút leantiszemitázták, a vád valahogy elvesztette súlyát, meg komolyságát.
Most pedig pillantsunk a múlt mélységes mély kútjába. Ábrahámot népek atyjának tartja a hagyomány, a név jelentése sem más, mint: fölséges atya, sokaság atyja. A Bibliában az Úr így szól hozzá: „népek sokaságának atyjává teszlek téged.” (Ter. 17:5) S mint tudósít az Ószövetség: Izsák fia a zsidók, Izmael az arabok ősatyja.
Eresszük mérőónunkat még mélyebbre „a múlt alvilágába”: Noé Ábrahám őse. Is. Merthogy mindannyiunké, hiszen a vízözönkor a teremtő kizárólag Noét és családját kímélte. „Mindent eltörölt a földről, csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.” (1Mózes 7:23)
Noé három fiától hetvenkét nemzetség származott. Jáfet egyik gyermeke Ménrót volt. Innentől már ismerős: „Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek: / Hunor s Magor, két dalia, / Két egytestvér, Ménrót fia.” (Arany János: Rege a csodaszarvasról)
Meglehet, ez sokaknak nem fog tetszeni, de "egy vérből valók vagyunk mindahányan." Így már másként fest mind a zsidózás, mind az antiszemitázás.
Piacért kohéziós forrás
A publicisztika szerzője a továbbiakban arra buzdítja az euróbüroratákat, hogy a kohéziós alapok kifizetését a jogállamiság biztosításához kössék. Megjegyzem, ezt az eredendően német ötletet maga Jean-Claude Junker utasította el a nyáron. Spongya Bobot rá!
A kohéziós alapot 1993-ban hozták létre, hogy a közösség legszegényebb államai: Görögország, Portugália, Írország, valamint Spanyolország fejlettségi szintjét közelítsék a gazdagabb országokéhoz. Az alap 2004-ben az újonnan csatlakozottak, így hazánk előtt is megnyílt, ezáltal növelve e régiók versenyképességét, vonzerejét és foglalkoztatottságát.
Nem adomány, vagy ingyen kenyér ez kérem, hanem biznisz. Hogyan nő versenyképességünk? Ha olcsó a munkaerő, s a befektető idehozza gyárát, üzemét, boltját. Így lettünk vonzóvá a befektetőknek, s az ő bukszájuknak, és naná, hogy nőtt a foglalkoztatottság. Lett ezáltal fogyasztóképes kereslet, hogy felvásárolja a megtermelteket.
A kohéziós pénzek nem csak úgy kikerülnek a pénzverdei gépsorokról, az adófizetők termelik meg. Azok, akik idehozták gyáraikat, üzemeiket, boltjaikat. Azok, akik a nyereséget kinti zsebeikbe tömik. A nyereség, vagyis a profit a költségek és a bevételek különbsége. A summa, amit kerestek a bizniszen a „jótét lelkek”.
Meglehet, ha megszüntetnék a kohéziós alapot, a jótét lelkek hoppon maradnának. Mi megnyitottuk a piacainkat, mire ők behozták a másodlagos minőségű dolgaikat és kivitték a hasznukat. Ha nuku kohéziós támogatás, akkor nuku nyereség, ráadásul rajtuk marad az átcímkézett másodlagos minőségű.
