Simicska Lajos a fentieknél jóvalta visszafogottabb dorbézolásának eredményére ébredhetett. A festékszóró stimmel. Annak segítségével erősítette meg két esztendővel ezelőtti kijelentését, amelyben a hímivartsejt megjelölést alkalmazta egykori barátjára, a miniszterelnökre. Miként a mondás tartja: szó elszáll, írás megmarad. Ezen okosságot megszívlelve, a médiabirodalmár írásban is hitet tett lakonikus rövidségű bölcsessége mellett.
Méghozzá stílusosan, hol másutt, mint hirdetőoszlopon. Sőt, oszlopokon! Sőt nem kizárólag Lajos. Kezdetben baráti kalákában segítették, dorbézolástól remegő kezét irányban tartani, majd a család is kivette részét a kommunikációs hadjáratból, s Ádám fia, a reménybeli Cukibbik képviselőjelölt ragadott festékszórót. Az önmagukat szellemesnek és egyéninek tartó momentumosok sem akartak kimaradni a buliból, nosza, pőre fővárosi oszlopokra fújkodták választási ígéretüket.
Nem akármilyen koalíció alakul! Píszí útra tévedt nemzeti radikálisok ölelkeznek össze pufajkájukat kifordító demokratákkal és a pillanat pártiakkal.
A graffitizést büntetni rendeli a törvény. Vajon a hirdetőoszlopok festékszórózását is? A Simicska kommunikátorok vélhetőleg saját tulajdonuknak tekintik az oszlopokat, s úgy okoskodnak: a sajátommal azt teszek, amit akarok. Nem addig az! A lapunk által megkérdezett jogászok szerint a hirdetőoszlopok nem Simicska Lajos személyes, hanem cége tulajdonába tartoznak, jogi értelemben "idegen vagyontárgyak." Vagyis az éjszakai akció nem egyéb, mint szimpla kis szabálysértés.
