A referendumot megelőző kampány egyik fő témája a melegjogok voltak. A szavazók túlnyomó többsége a várakozással ellentétben ellenezte az azonos neműek házasságát, annak ellenére, hogy tavaly legalizálták. A szavazók egyúttal azt is támogatták, hogy a homoszexualitás tartalmakat távolítsák el az általános iskolai tankönyvekből.
A New York Times beszámolója szerint sokkolta a liberális elitet a népszavazás eredménye, a megszólaltatott fiatalok kifejezték csalódottságukat, azt hitték, hogy egy nyitott és progresszív országban élnek. A mainstream amerikai lap narratívája szerint a meleg jogokkal kapcsolatos népszavazási kérdések ellen egy jól szervezett és finanszírozott konzervatív kampány indult. Ez aztán jól félrevezette az embereket, mert olyan téves információkra épült, mint az AIDS-járvány, figyelmeztettek az alacsony születési rátára, meg arra, hogy a diákok érzékenyítése befolyásolná szexuális orientációjukat. Az LMBTQ-szervezetek szerint a kormány nem tett meg mindent, hogy visszaszorítsa ezt a “félelemkeltő és manipulatív” ellenkampányt.
Milyen érdekes, hogy amint az emberek nem akarnak a liberális progresszióval együtt haladni, ott rögtön csalást kiált ez a hangos és arrogáns kisebbség. Az érvek unásig ismertek, a konzervatív értékekben csak valamiféle megtévesztés révén hihetnek az emberek, egy igazi demokrata az mindig halad előre a modernitással, szeme se rebben, bármilyen extremitást nagykanállal fogyaszt.
A tajvani kormánynak három hónap áll rendelkezésére a népszavazás eredményét valóban tükröző törvényjavaslatok felmutatására. Bár az azonos neműek házassága elleni szavazás nem érinti a tavalyi bírósági ítéletet, a törvényhozók hajlanak arra, hogy az azonos nemű párok számára külön polgári jogállást biztosítsanak, és nem ugyanazt a jogi státuszt, mint a heteroszexuális házaspárok.
Hogy ne maradjunk tanulság nélkül a messzi földről érkezett történet után. Kérdezd meg az istenadta népet, mielőtt elhiszel bármit is a haladóknak.
