Újabb szupranacionális álmokat dédelgető EP-képviselő adott interjút az M1 hírcsatornának. Jean Lambert zöldpárti EP-képviselő a szokásosnál is érthetetlenebbül fejtette ki pontosan ugyanazokat az elveket, amelyek mellett a többi M1-nek nyilatkozó kvótapárti képviselő is kiállt.
Lambert egész gyorsan, már az interjú elején összekócolja a szürkeállományunkat: “Azt hiszem, száz százalékban nem lehet egységesíteni a rendszert, de el lehet fogadni ugyanazokat a szabályokat minden tagállamban, és javítani lehet a folyamat minőségét is, ami által az emberek úgy érzik majd, hogy mindenhol egyenlő a bánásmód” – fogalmaz a képviselő. Most komolyan, ez mit jelent? Elkezdjük olvasni az első mondatot, és felsóhajtunk mondván: “végre van valaki, aki nem erőltet ránk semmit”. Aztán utána beindul a botmixer. Tényleg nem tudom, hogy kell értelmezni egymás mellett ezt a két tagmondatot: “száz százalékban nem lehet egységesíteni a rendszert, de el lehet fogadni ugyanazokat a szabályokat minden tagállamban”. Teljesen tanácstalan vagyok, és ez a tanácstalanság jellemezheti az egész unió társadalmát. Mert egyesek soha nem képesek egyértelműen fogalmazni. Menekültekről beszélnek, humanitárius kötelességről, meg a terhek szolidáris megosztásáról. Aztán hirtelen átkapcsolnak, és azt mondják, Európának szüksége van a bevándorlásra. És ezeket a gondolataikat tökéletesen képesek összemosni. Bevándorlás helyett, minden menekült kérdés. A kerítés meg szárnyas kapu.
Nehéz eldönteni, hogy azért beazonosíthatatlan entitás az EU, mert az uniós bürokraták, és a föderalista politikusok nem merik egyértelműen kimondani, hogy mik a terveik, csak maszatolnak helyette, vagy azért fogalmaznak így rendre, mert az EU egy beazonosíthatatlan entitás, és ők sem tudnak vele mit kezdeni.
Az mindenesetre nem lenne ártalmas, ha mindenki egyértelművé tenné, mit akar látni a mostani rendszer helyén mondjuk tíz év múlva. Ezt a magyar kormány világossá tette: erős nemzetállamok fentartható szövetségét. Az olyanok mint Lambert, vagy in ‘t Veld, Pittella vagy Anna Gomes és még sokan mások, képtelenek kristálytisztán letenni a voksukat egy vízió mellett, amit az emberek vagy támogatnak, vagy nem. Inkább fognak olyan kérdéseket, mint a migrációs válság, és felhasználják arra, hogy illegitim módon szűkítsék a tagállami hatásköröket, ezzel pedig lopakodva építik az egységes európai államot. Néhányan már úgy is tesznek mintha ez tényleg egy egységes állam lenne. Philippe Lamberts belga zöldpárti EP-képviselő például nemrégiben így fogalmazott: Ha valaki nem tartja tiszteletben az uniós törvényeket, akkor jönnek a szankciók.
És mindeközben olyan mondatokkal ködösítenek – amelyek kiválóan tükrözik az Unió jelenlegi skizofrén állapotát – mint ez is: “száz százalékban nem lehet egységesíteni a rendszert, de el lehet fogadni ugyanazokat a szabályokat minden tagállamban”.
