A Hajós uszodában zsúfolt nézőtér, vagy nyolcezer lelkes szurkoló előtt kezdődött a döntő, horvát akciógóllal. A rivális egyik legjobbja, a csapatkapitány Sandro Sukno volt eredményes. Majd kimaradt a magyar emberelőny, Luka Loncar viszont nem hibázott. Újabb hazai emberelőnyön belül két magyar kapufa következett, Maro Jokovic találatával pedig már 3-0 volt a jóval pontosabban és higgadtabban játszó horvátok javára. Mi több, a szerencse is az ő oldalukra állt, amikor a nyitónegyed hajrájában Marko Macan alakítása nyomán "bevánszorgott" Nagy Viktor kapujába a labda.
A második negyed elején Vámos Márton balkezes bombája célba ért, a hálás publikum hatalmas "hangrobbanással" üdvözölte a szépítő találatot, hosszan zúgott a "Hungária, Hungária!". Két kivédekezett támadás után Török Béla távoli lövése is a hálóba jutott, 4-2-re felzárkózott a magyar válogatott. Közben Nagy egyre nagyobbakat védett, a támadások befejezésével azonban gondok akadtak, így a nagyszünetre kétgólos horvát előnynél mentek el pihenni a csapatok.
A harmadik negyed Erdélyi Balázs emberelőnyben szerzett góljával indult. A horvátok egyre inkább elbizonytalanodtak, a kapufa is többször kisegítette a magyar csapatot, esély nyílt az egyenlítésre. A negyed felénél Märcz Tamás szövetségi kapitány időt kért, előnyhöz jutott a hazai gárda, s Manhercz Krisztián nem hibázott (4-4). Hosszú gólszünet után a blokkról bepattanó lövéssel a horvátok ismét vezetéshez jutottak Javier Garcia révén, aki úgy volt másodszor is eredményes, hogy megint védekező kézről került a hálóba a labda.
A befejező nyolc percben Nagy-bravúrok után már nem sikerült az újabb emberhátrány kivédekezése: Sukno lövése a hálóban kötött ki. Vámos gyorsan válaszolt, időkérést követően pedig újfent ő jeleskedett: harmadik lövésével harmadik gólját jegyezte. A túloldalon is lett azonban egy triplázó, Sukno módosította 8-6-ra a meccs állását, amellyel beállította a végeredményt.
Bórítókép: MTI/Koszticsák Szilárd
