A zöldpárti európai parlamenti képviselő az APA osztrák hírügynökség által közölt interjúban azt állította, ellentétben azzal, amit a magyar kormány állít, a beszámolóban „nincs hiba", készítésekor kizárólag olyan forrásokra támaszkodott, amelyekben „senki sem kételkedhet komolyan".
Valóban, miben is kellene kételkednünk? Elvégre itt csak annyiról van szó, hogy egy, az '56-os forradalom vérbefojtását üdvözlő kommunista párt utódszervezetének politikusa írt jelentést országunkról. Minden rosszindulatú feltételezés komolytalan, ha ebből indulunk ki…
Ott sincs okunk semmilyen összefüggést felfedezni, hogy a magyar kormánynak jól látható konfliktusa van egy befolyásos nemzetközi pénzemberrel, és „véletlenül" a jelentéstevő ennek a pénzembernek dokumentáltan egy megbízható szövetségese. Ok-okozati összefüggést abban már ne is keressünk, hogy a jelentés számos olyan forrásra hivatkozik, amely „véletlenül" ettől a nemzetközi pénzembertől kapja költségvetésének egy jelentős részét. Csak egy kis ízelítő abból, hogy mely Soroshoz köthető, vagy nyíltan kormányelnnes orgánumok, szervezetek véleményét kérte ki Sargentini: Amnesty Internationalét, az Átlátszó.hu-ét, a MigSzol Migráns Szolidaritás Csoportét, a Political Capitalét, az RTL Csoportét, és a Transparency Internationalét, valamint Soros blogjáét, a 444-ét.
Igaza van Sargentininek! Csak komolytalan emberek kérdőjelezik meg a zöldpárti EP-képviselő által összeollózott házidoga forráshasználatát. Igaz, hogy se a Pécsi Tudományegyetemmel, se az ELTE jogi karával nem egyeztetett, s valahogy a magyar Alkotmánybírósággal is elfelejtette felvenni a kapcsolatot, mégis hivatkozott rájuk, hogy bebizonyíthassa: Magyarországon zajló események a legrosszabb időket idézik. De erre nincs is szükség, hiszen Sargentini – ne tévesszen meg senkit – nem egy baloldali politikus az Európai Parlamentben, hanem maga az „objektivitás".
És mint az objektivitás élő-lélegző letéteményese, Sargentini minden állítása teljes mértékben vitathatatlan, hiába tűnik úgy, hogy gumifogalmakkal operál. Az is csak a látszat. Készült is nemrég a Sargentini-jelentés gumiállításnak tűnő mondataiból egy kiváló összeállítás:
-
a választásokra kedvezőtlen légkörben került sor
-
a nem kormányzati szervezetek legitimitását megkérdőjelező politikusok megbélyegző retorikát alkalmaztak
-
az új tankönyvek még mindig tartalmaznak nemi sztereotípiákat
-
Magyarországon továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően
-
a család fogalmának alkotmány általi korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra
-
negatív sztereotípiák és előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket
Komoly ember nem kételkedik a Sargentini-jelentés hitelességében, ha nem akarja, hogy róla is szülessen egy jelentés, miszerint Sargentini egyes távoli ismerőseinek szomszédja szerint lehetséges, hogy valószínűleg elképzelhető, hogy aggályokat vet fel, ahogy a demokráciáról és a jogállamról gondolkodik.
